Próbálok pozitív lenni, és most nem a szegénységről írni, hanem az odafordulásról. Az Igazgyöngy karácsonyi videójáról így is azt írták valahol, köszönetnek szántam, de vádirat lett belőle. Nyilván nem megy a köszönet sem úgy, hogy a probléma ne látszódjon, ebben a munkában nem tudok pozitív lenni a nélkül, hogy negatív ne lennék… azt hiszem, ez csak a kormányzati kommunikációnak sikerül. Úgyhogy most csak röviden a „miértekről”.
Azt hiszem, úgy tudom a legjobban megfogni, hogy az Igazgyöngy, karácsony előtt a nem látható, nem elérhető szegényeket kereste fel. Vidéken. Ott, ahol nincsenek ételosztások. Ahová, hiába minden jó szándék és állítás, most sem értek el a nagy központi gyűjtések eredményei. Sem a cipősdoboz ajándékok, sem az élelmiszerek. Úgy tűnik, ennek a logisztikája nincsen meg a rendszerben. A kis falvak, a szegregátumok szegényei valahogy nekik nem láthatók. Ők nem tudnak a hirdetésekre reagálni, és odamenni, ahol osztanak. Őket nem látni a kígyózó sorokban. Pedig nagyon sokan vannak. Nos, mi őket célozzuk meg a munkánkban, így karácsonykor is.
Az idén a karácsonyi gyűjtésünk mindennél jobban sikerült. Óriási volt az odafordulás az alapítvány tevékenysége felé, és ez lehetővé tette, hogy mi is kiemelt munkát végezhessünk. A ruhaosztásokat november végére időzítettük, hogy legyen hely a raktárban a csomagolásnak. Így is kérnünk kellett még helyiségeket az önkormányzattól, mert nem fértünk. Voltak még korábbi gyűjtések, adományok, amelyekből szintén használtunk most, gyerekjátékokat és a tisztítószereket.
A kommunikációnkban mindenhol jeleztük, tartós élelmiszert és gyerekjátékot szeretnénk, mert a karácsonyra koncentrálunk. És megindult…. céges gyűjtések, intézményi, iskolai akciók, magánszemélyek kezdeményezései. Eleinte még győztük, aztán kellettek mások is, önkéntesek, akik csomagoltak. Százszámra készültek a csomagok, feliratozva.
Sok cipősdobozt kaptunk, szépen csomagolva, feliratozva nem és kor szerint, ezeket csak a megfelelő névhez kellett rendelni, de sok adományt mi raktunk össze. Az élelmiszereknél egységcsomagokban gondolkodtunk, ahol nagyobb volt a család, vagy az ínség, ott duplázva azokat. Hatalmas kupacok magasodtak mindenfele. Zsákok, településnevekkel, felelősökkel, akik tudták, kihez, hova viszik majd a karácsonyt.
Az odafordulás módja, útja is sokféle volt. Pénzadományok, céges termékek adományozása, dolgozói játék- és tartós élelmiszergyűjtések, szülők és pedagógusok gyűjtései az iskolákban, vásárlói adományok gyűjtése, süteményárusítás, és annak bevétele a javunkra, rendezvények szervezése és a belépőjegyek felajánlása, céges képeslap (fizetve a gyerekrajzért), egyéni és céges karácsonyi ajándékvásárlás a Szuno termékeinkből, karácsonyi vásárok szervezése a termékeinkből cégeknél, iskolákban, üzletekben, adománygyűjtés a céges karácsonyi ünnepségeken… Hihetetlenül sok ember ötletelt, dolgozott azért, hogy minél több segítséget adhassanak. Sokan egész csapatot szerveztek maguk köré a partnereik közül, hogy minél többféle termékből állhasson össze a csomag, és a szállítást is megoldhassák.
Aztán ott voltak azok a magánszemélyek, akik (és ilyen is évről – évre több van), telepakolták az autójukat tartós élelmiszerrel, játékkal, és megjelentek vele nálunk. Sokaknak a nevét sem tudom… jött, lepakolt, boldog karácsonyt kívánt, és elment. Mások a szállításba kapcsolódtak be, vagy fővárosi gyűjtéseket koordináltak. A posta és a csomagküldő cégek folyamatosan váltották nálunk egymást a csomagokkal, némelyik névre szólóan, ahol már régebbi támogató kapcsolat van, más ránk bízva a döntést, kihez jut majd. Voltak, akik a tanodakarácsonyhoz járultak hozzá, mások az ösztöndíjasaink, vagy a toldi gyerekek, családok ajándékozásához.
Aztán, a múlt hét szerdáján elindult a Klubrádiós akció is. Harmadik éve állnak mellénk ilyenkor egy adománygyűjtő akcióval, ami most hihetetlen odafordulást eredményezett. 13 millió forint fölötti összeg gyűlt össze, utalásokban és Erzsébet utalványokban a kilenc nap alatt. Naponta több mint egymillióval nőtt az összeg… egyszerűen nem hittünk a szemünknek.
Ahogy láttuk, meddig „nyújtózkodhatunk”. úgy vásároltunk tovább élelmiszereket, brikettet. Ez már a kiszállítások idejére esett, úgyhogy még megfeszítettebben dolgoztunk. A kapcsolatrendszerünkbe tartózó gyerekek és családjaik mellett felvettünk a listára egyedül élő kisnyugdíjasokat, akik most semmit sem tudnak kezdeni a kikézbesített utalványokkal…és a térség olyan óvodáit, iskoláit, ahol a hátrányos helyzetű gyerekek száma magas. Bár azt terveztem, hogy most minden család elérésénél húzunk egy strigulát, hogy lássam a végén, hány családot értünk el, de képtelenség lett volna. Túl sokan hordták, mindenki sietett, hogy minél több családhoz jusson el… és volt olyan is, hogy továbbadtuk az adományt a településekre, hogy osszák szét ők. Mert nem győztük, és nem akartunk a raktárban hagyni ajándékot, egyet sem. Az végső biztos eredmény, hogy a környező 24 településen kerestük fel a családokat, és több mint 1800 csomag jutott el a gyerekekhez.
A nem várt mértékű támogatás pedig lehetővé teszi, hogy a téli hónapokban legyen forrásunk a kríziskezelésekhez. Januárban, a legnehezebb hónapban is ott lehessünk a családok mögött. Ez olyan érzés, ami egy segítő nagyon pozitívan él meg. Mert annál nincs rosszabb, mint mikor az ember látja a bajt, és nincs forrás a megoldásra. Akkor a tehetetlenség keserű érzése már dühöt vált ki bennem is, hiába próbálom visszaszorítani. Ezt értelmezik sokan támadásnak, politikai hangnak tőlem. Szeretném sokszor odatenni egy-egy ilyen szituációban őket, akik így ítélnek meg, és ezért ott tesznek keresztbe, ahol tudnak, szóval, odatenni őket abba a szobába, nézzenek bele ők a nincstelen gyerekek szemébe, legyenek ott egy napig, hogy átéljék, miről beszélek… és talán akkor megmozdulna bennük valami. Talán.
Nos, ez a karácsony csodálatos összefogást hozott. Próbálom elhessegetni a hiányérzetemet, hány utcácska maradhatott ki…. ahol vártak volna még. Azzal nyugtatom magam, hogy majd januárban folytatjuk. Az pedig, hogy ennyien álltak mellénk, sok üzenetet hordoz. Egyrészt, hogy az emberek jók. Meg azt, hogy az államon kívül is hihetetlen erő szervezhető. És azt is, hogy érzik, egyre többen érzik a probléma megoldatlanságát és tarthatatlanságát. A gyerekszegénység kínzó kérdését. Hogy ebben a civilek számíthatnak a cégek támogatására. Nemcsak karácsonykor, hanem hosszabb távon is.
Persze a vízióm, hogy lesz egyszer egy olyan állam, ahol a szegénység ilyen mértékű kezelése nem a civilekre marad, az még megvan. De most ebbe nem tudok kapaszkodni. Most csak azoknak az embereknek a tetteibe, akik a karácsony üzenetét, mint erkölcsi mércét természetesen élik meg… és mellettünk voltak, 2016. karácsonyán.
Köszönet érte mindenkinek!
Boldog karácsonyt kívánunk!
