Furcsa ez. Ismerjük ugye a fogalmakat, az asszimilációt, ami beolvadást jelent a többségi társadalomba, és az integrációt, ami az önazonosság megtartása melletti betagozódást. Nekünk a munkánk elejétől fogva az a célunk, hogy az integrációjukat támogassuk, segítsük. Mindig, mindenben ezt tartottuk és tartjuk szem előtt.
Közben bonyolódik minden, mindenhol, pl. a szegregált oktatás körül is. Írta nekem valaki, milyen érdekes, hogy míg a határon túli magyar iskolákat azért támogatja az állam, hogy szegregált formában működve segítsék az identitás fennmaradását, addig itthon a szegregált cigányiskolák ellen felháborodunk.
Igen, ha csak a szavakat nézzük, ez tényleg ellentmondásos lehet. De a magyarlakta területek magyar iskolái az adott ország többségi társadalmába történő beolvadástól óvják meg az ott élő magyar nemzetiséget, az identitás nyelvi és kulturális elemeit őrizve. Az egy kulturális szegregáció. A szegregált cigányiskoláknál viszont nem erről van szó. Mert ez egy szociális alapú elkülönítés. Míg ott az elkülönülés segíti az identitás megőrzését, itt a lehetőséget is elveszi tőlük az integrációra. Ott a kisebbség megőrzése a fontos. Itt meg a többségtől való távoltartás.
Szóval, zavaros ez az egész. És minél több az elutasítás, a gyűlölet, minél inkább tagadni kell valakinek, hogy cigány, ha nem akarja magára húzni ennek az összes negatív lecsapódását a mai magyar társadalomban, annál kevéssé válik számukra fontossá a roma identitás.
Nyilván, ha meg tudnánk határozni, minek tekinthetjük őket, nemzetiségnek, vagy kisebbségnek, vagy le tudnánk választani ezt az egészet a szegénységről, a generációk óta átörökített nyomorúságról, akkor tisztább lenne a kép. Akkor nem lehetne érv, hogy szegregált iskola a Gandhi Gimnázium is… és ha az jó, miért nem jó a többi? Pl. az Országos Roma Önkormányzat által átvett cigányiskolák, vagy a vallási köntösbe csomagolt szegregáció? Most, ebben a rendszerben mindent meg lehet magyarázni. És mindennek az ellenkezőjét is.
Aztán, miközben napi szinten foglalkozunk a közösséggel, ennek az ellentmondásosságát érzékeljük mi is. Mostanában hárman is nyilatkoztak úgy közülük nekem, hogy véget akarnak vetni ennek a „cigány életnek”, és úgy akarnak csinálni mindent, mint a „magyarok”. Nem „ezekhez” akarnak tartozni, hanem a „magyarokhoz”. Elhatárolódnak, ha csak átmenetileg is, attól a közösségtől, ahova születtek, ahol élnek, és célként azt jelölik meg, ami a másik.
Régebben is gyakran hallottam ezt: „Mi ugyan cigányok vagyunk, de nem „olyanok”. Mi úgy élünk, mint a „magyarok”. Nem akarunk „ezekhez” hasonlítani. Nem is barátkozunk velük”.
A minap telefonon érdeklődött valaki nálam ösztöndíjakról. Sorolom a lehetőségeket, mondja, ők is cigányok, csak ők nem úgy, mint „azok”. És náluk az iskola is olyan, hogy van egy jó osztály, egy tagozatos, ők pl. oda járnak, és van egy rosszabb, az vegyes, meg van egy teljesen rossz, oda csak rossz cigányok járnak, akik koszosak, meg nem tanulnak, akikkel mindig baj van.
Aztán, mondja egy nem cigány egy cigányról nekem, hogy az alakul már, „magyarosodik”, mondja, hozzátéve, tudja, hogy ez nem a legjobb szó, de jobbat most nem tud, szóval, azt akarja mondani vele, hogy vetkőzi le az illető az olyan dolgokat, ami nem annyira jó, és kezdi felvenni azt, ami az.
Lehet, hogy nem is jól gondolkodom az integrációról? Hiszen olyan, mintha kettéválna a roma társadalom, azokra, akik „jó romák”, akik tudnak viselkedni, akik úgy élnek, mint a „magyarok”, és a többi, akik nem. Ők nagyon kevesen vannak, a többség az a „rosszakhoz” tartozik. A „jókat” elfogadják, és ők általában vállalják, hogy romák, sőt, büszkék rá, de le is nézik a többit, akiktől el is különülnek. A „rosszaktól”.
A „rosszak” meg szegények még az identitásukat sem akarják már. Ők „magyarosodni” akarnak.
Bár az is lehet, nincs ebben semmi. Lehet, ez egy természetes állomása az integrációnak. Meg akarnak nekünk felelni, nekünk, nem cigányoknak, azt akarják, hogy fogadjuk el őket, és mi nem azt tükrözzük nekik vissza, hogy romaként fogadjuk el őket, hanem azt, ha olyanok, mint mi.
Lehet, majd később jön az identitás fontossága. Valamikor, a nagyon távoli jövőben. Ha megszűnik a szegénység, és vele minden, ami ma a szegregációt jellemzi. Ha lesz tanult, jó munkahellyel rendelkező, megfelelő lakhatással bíró roma társadalom, akikkel nincs baja a többségnek. Akkor majd fontos lesz. De most nem az.
Nekik nem fontos. Akkor nekünk kell, hogy az legyen? Tudunk-e olyan tükröt tartani, amiben vállalható a cigányságuk? A rendszer tükre nem az integrációé. És hol marad a „jó cigányok” visszatükrözése?
Jaj, de nehéz…. most azt látom, talán az asszimilációjukért, és az integrációjukért egyszerre kell dolgoznunk. Talán most jobban kell az asszimilációért. Nem miattuk, hanem a többségi társadalom miatt.Hogy megvédhessük őket. Magunktól.
Próbálom érteni őket. A változásaikat, amiket az őket körülvevő közeg idéz elő. Próbálom érteni, hogy a legjobban segíthessek.
