„Normális” működésben hetente írok ide, hét végén teszem fel az írást. Vicces, hogy normális működést írok, miközben az sem normális helyzet, ami miatt ez a blog van, most mégis annak tűnik, ahhoz képest, ami a héten történt.
A szerdai kétségbeesés után kezdtem érezni, hogy itt nem lehet feladni, egyszerűen nem hagyják, hogy feladjam, nem hagyják azok, akik értik ezt, amit csinálunk, érzik a munkánk fontosságát. Levelek, telefonok, facebook üzenetek mutatták, nem vagyunk egyedül. Hihetetlen szolidaritás… Újra civil összefogás indult az Igazgyöngyért. Azért, hogy vihessük tovább ezt a munkát.
Először egy új számla kellett. Kettő lesz ezután, egy itt, amihez hozzáférünk rögtön, és egy másik is. Sokan írták, miért megint egy Takarékszövetkezet? Egyrészt azért, mert messze a legjobb feltételekkel nyithattunk náluk a leggyorsabban számlát, másrészt mert kétszeres betétvédelmet adnak. Nyilván a két helyen vezetett számla is biztosíték lesz, a másik, a MagNet Bank, soron kívül ajánlott hitelkeretet, hogy folytathassuk tovább a munkát.
Miközben megindult a támogatók odafordulása, még kétségbeesetten próbáltam információkat szerezni, hova fordulhatnék. Azt hamar megértettem, hogy banki vonalon nem indulhatok el. Nem egy érzékenységgel látjuk a problémát. Nem maradt más, csak újra a civilek. A pánik nem múlt el bennem, esélytelennek tűnt a márciushoz szükséges 6 millió előteremtése.
Az első megnyugvást az Alapítvány a Társadalmi Felelősségvállalásért nevű szervezet, régi támogatónk adta. 3 milliós kamatmentes kölcsönnel, amit ráérünk akkor visszaadni, ha megnyílik a számla. A másodikat a péntek reggeli számlaegyenleg, ami 1,2 milliót mutatott, és most utalta Tompa Andrea írónő is a nekünk felajánlott díját….Már tudtam, hogy egy hónapig fellélegezhetünk.
A támogatók pedig? Nem volt időm megszámolni, hányan, de rengetegen hívtak, írtak, utalnak, utaltak. Régi és új segítők, cégek és magánszemélyek, volt tanítványok, nyugdíjas néni, pedagógus, tantestület, aki gyűjtött nekünk, hihetetlen levelek és telefonhívások külföldről is, pl. Pannsylvaniából, és a korábbi támogatásoktól függetlenül utalnak újra. Facebook csoportok alakulnak, munkahelyi gyűjtések, csak kapkodom a fejem, ez hihetetlen! Rengetegen törik a fejüket, hogyan lehetne segíteni rajtunk.
Mikor már látom, az első hónap biztosan meglesz, segít más szervezet is, az OSI, rendkívüli kamatmentes kölcsönt szavaznak meg nekünk, ezzel még a sáfránytermesztés is beindulhat, mindenképp túléljük, még ott a banki hitelkeret is, és sokan ajánlottak még kölcsönt, ha szükséges. Segíthet az Alapítványi és Magániskolák Egyesülete is, gondolkodik az Autonómia Alapítvány, hogyan tudnánk biztosítani a pályázatok folytonosságát.
A média odafordulása is nagy. Szinte minden nagyobb hírportál foglalkozik velünk, újságok, tv csatornák, rádiók, már nem számolom, hány riportot adok, adunk, próbál mindenki segíteni, a maga eszközeivel. Országgyűlési képviselő keres, többen próbálják parlamenti munkájukba is becsatornázni az ügyet. Más a banki szférán belül próbál segíteni, elindulni itt is. Persze írok hivatalos levelet én is, az MNB-hez, az EMMI-hez, ez utóbbi sajtómegkeresésre közli, segíteni fog.
Rengeteg megerősítő levél jön, biztatás, hogy nem adhatjuk fel, és igen, már érzem én is, hogy nem lehet, az Igazgyöngy a mi közös „termésünk”, nem az enyém, aki alapítottam, nem a kollégáimé, akikkel felépítettük, nem, ez a civileké, mindenkié, aki segíti, érti, érzi az ügy fontosságát, aki mellénk áll támaszként, és nem engedi, hogy ezt a szervezetet egy rosszul működő, korrupt rendszer bedarálja.
Persze keserű a szám, hiszen az integráció állami feladat, és rajtunk újra a civilek segítenek. És azt sem tudom, az állam segít-e most, de azt hiszem, annak is nagy üzenet értéke lesz, ha nem, de talán mégis igen lesz majd, és jobb lesz minden. Talán.
Most mindenesetre köszönöm a reményt, az összefogást értünk, a munkánkért, a támogatott családok nevében is, akiktől még távolabb van a BudaCash, mint tőlünk, és akik semmit nem értenek ebből az egészből. Köszönök mindent, mindannyiunk nevében.
