Vannak előírások. Amihez ragaszkodni kell. Tudom. De talán nem mindenáron. Talán lehetnénk néha kicsit engedékenyebbek. A gyerekek miatt.
Az asszonynak meghalt a testvére. Messze, 70 km-re.
Régóta beteg volt szegény, várható volt a halála.
Az asszony, a szokásoknak és saját lelkének engedelmeskedve ment a virrasztásra, több napra, és a temetésre is.
Kiskorú gyerekeinek felügyeletét családtagjaira bízta.
Leginkább egy nagyobb lányára, aki már külön családban él.
Kettő közülük ment az iskolabusszal, reggel, ahogy kellett. Egy majdnem hatévest pedig a helyi óvoda várta. Egy kisfiú otthon maradt. Ő négy éves. A háznál egy nagyobb fiú is van, napközben az ő gondjaira bízódott.
Most, amikor ebben a csípős reggeli hidegben már mindenki ruhát vesz, a kisfiú inkább leveszi azt a keveset is, ami rajta van. Megfigyeltem már, akik sokat vannak meztelen nyáron, nagyon nehezen szokják meg a ruhaneműt télen. Szívesebben vannak ruha nélkül, mezítláb, akkor is, ha nagyon hideg van.
A kisfiú is ilyen.
És ezen a reggelen elkíséri a nővérét az óvodába. Meztelen, mezítláb. Nem egyedül, a család kecskéje is melléjük szegődik. Hármasban mennek az óvodáig. Hamar kapom a visszahívós sms-t, és a gyors tájékoztatást.
De már pár nappal előtte tudtam a helyzetről.
Hogy szeretne ő is bemenni a testvérével, de neki nem lehet. Elveszett ugyanis a születési anyakönyvi kivonata. És amíg nincs, addig nem mehet. Ez a szabály.
Pedig nagyon jó lenne neki. Nemcsak a fejlesztés, hanem az ellátás miatt is. Nemcsak most, a temetés idején, hanem mindig.
A szabály az, hogy beiratkozni csak születési anyakönyvi kivonattal lehet. Itt is, a négyszáz lelkes faluban, ahol mindenki ismer mindenkit. Ahol mindenki fel tudja sorolni az egy családhoz tartozó gyerekeket. Ahol az ellátórendszer minden gyereknek az adatait vezeti.
És mit is igazol ez az okirat? Hogy megszületett? Létezik? Miért nem lehet pótlólag betenni, amikor megcsináltatja az anyja, kikér egy újat? Hogy ne kellejen napokat, lehet, hogy heteket várnia. A családból jár a testvér. Az adatok ismertek, papíron is.
Persze, tudom, a szabályok adják a rendet. És mindig van, aki kilóg a sorból. Megértem, csak sajnálom a gyerekeket. Mert ők még nem érthetik meg ezt. Csak azt, hogy az egyik bemehet, a másik meg nem.
