Nem először vetődik fel a gyermekjogok kérdése, mikor a munkánkról beszélgetünk. Úgy is, hogy kinél sérülnek jobban a gyerekjogok: a gazdag, de érzelmileg sivár légkörben felnövőknél, vagy a mélyszegénységben élőknél? Kik vannak nehezebb helyzetben?
Akik a kérdést felvetik, sosem halmozottan hátrányos helyzetű gyerekekkel dolgoznak, sőt, testközelből meg sem tapasztalják, vagy csak felületes benyomásaik vannak arról, mi is ez. Épp ezért könnyebben is hoznak róluk döntéseket, azt hiszem. Ők sokszor vannak azon a véleményen, hogy azoknak a gyerekeknek rosszabb pl. a mentális állapota, akiknek szülei csupán az anyagiakat biztosítják. Persze, tudom, ott is vannak problémák. És azt is, hogy mindenkinek a maga baja a legnagyobb.
Aki legutóbb ezt a gyermekjogi kérdést feszegette, azt javasolta nekem: válasszam le a szociális problémákat, és úgy adjak választ a kérdésre. És akkor meglátom, hogy nincs különbség. Sőt.
Azóta sokat gondolkodtam ezen. De a helyzet nem olyan egyszerű. Mert nem pusztán a szociális biztonság megléte, vagy hiánya jelenti a problémahalmazt. Ennél sokkal bonyolultabb a helyzet.
Mert pl. a mélyszegénységben élő gyermek egészséges fejlődéséhez szükséges feltételek hiánya már a fogamzás után hatni kezd. Hiszen az anyák állapota is meghatározó. És nem csak a miatt, hogy ők sosem szednek Elevitet. A nem megfelelő táplálkozás, a sokaknál az életmódhoz tartozó, a terhesség alatt is folytatott dohányzás, a szegénységben élés, sorra hozza a koraszülötteket, a kis súlyú babákat, akiknél ha szerencsések, akkor sokáig, akár két-három évig is marad a szoptatás. Ha nem, akkor minden erőfeszítés ellenére túl hamar elmarad a tápszer, a bébiétel luxus, hamar eszik azt, amit a felnőttek, néha még mindig csak úgy, „előrágva”, mint 100 évvel ezelőtt. Aztán krónikusan, állandóan taknyosak, bár számomra érthetetlen módon bírják a hideget, mindent…..mindezért szinte minden családban van valami tartós betegséggel élő gyerek. Gyakran nőnek fel úgy, hogy szemüvegre lenne szükségük, de nem jut rá. Nagy ha jut is egyszer, ha eltörik, már biztosan nem. Hallókészülék? Még nem láttam, hogy valaki közülük viselné…pedig több nagyothalló is van. Sokuknál fejlesztésre lenne szükség, korán, speciálisan. De ezeket a szolgáltatásokat a kis falvakból nem érik el.
Sok ok miatt, részben a rendszer forráshiányai, részben a szülők tudatlansága miatt. Sokan ezt nemtörődömségnek értelmezik, pedig a gond gyökere mélyebb: nem is fogja fel a felelősséget szülőként, mert nem látott követendő mintát, nem tanult mást, és nem fogad el tanácsot a kívülről jövő, fenyegetőző rendszertől.
Szóval, a „gyermeknek joga van a lehető legjobb egészségügyi színvonalhoz” passzusnál azt hiszem, a jó körülmények között élőknél adott lesz minden a fejlődéshez. Míg emitt minimálisan. És nem bírom leválasztani a szociális helyzetet erről. Mert nem lehet.
Nem bírom „a gyermeknek joga van olyan életszínvonalhoz, amely lehetővé teszi kellő testi, szellemi, lelki, erkölcsi és társadalmi fejlődését” esetében sem. És „a gyermeknek joga van ahhoz, hogy saját kulturális életét élje” passzusnál sem. És a többinél sem.
Persze, lehet arról vitatkozni, hogy a szintén kinyilatkoztatott kábítószertől való megvédésben van e jelentősége annak, hogy Extasyval, vagy a gázöngyújtó, esetleg a hígító beszipuzott gázával teszi e tönkre (jobb esetben) az agysejtjeit, vagy (rosszabb esetben) öli meg magát a gyerek. Vagy a drága , két decis energiaital, vagy a literes kiszerelésben kapható olcsó rombolóbb. Mert az egyik csoport ehhez jut hozzá, a másik ahhoz. Mindkettő káros és veszélyes. Hogy ezen a területen ki jut hamarabb a bűn útjára, és ki az aki „csak” fogyasztó marad, azt hiszem, az sem kérdés. Mert ez pénzfüggő.
Az meg, hogy az oktatásra vonatkozó cikkely mikor fog egyenlő feltételekkel teljesülni a mélyszegénységben élőknél ugyanúgy, mint a gazdag társadalmi csoportoknál, nos, azt hiszem, azt még megjósolni is nehéz. Mert ennek a tartalma és a valós helyzet nagyon messze van egymástól. Ma az oktatás inkább elmélyíti, mintsem kiegyenlíti az esélyeket.
Szóval, próbáltam átgondolni ezt az egészet, elolvasva újra az ENSZ Gyermekjogi Egyezményét. És továbbra is azt gondolom, a halmozottan hátrányos helyzetű, nyomorban élő gyermekek esetében ez sokkal jobban sérül. És szerintem sokkal tömegesebben vannak távol ettől, mint a jó körülmények között élők. Nekik ugyanis nemcsak egy családi helyzet okozta sérüléseket kell elviselniük, hanem egy társadalmi problémahalmaz negatív hatásait is, amiben generációk óta halmozódik minden. És ami lassan már az elviselhetetlenségig fokozódott.
