Szeptemberben kezdtük. Akkorra jött össze annyi támogató, hogy beindíthattuk. Azoknak a segítségével, akik mellénk álltak, és hitték, ezzel a sajátos megközelítéssel lehet pozitív hatást kiváltani, megakadályozni a jobb képességű gyerekek elkallódását, és települési szinten is elindítani köztük valamit. Hogy ne húzza vissza őket az, ami mindennél erősebb, ami ellen nem tehet semmilyen oktatás, iskola.
Az alapötletet egy korábbi blogbeírásban már vázoltam. Ott írtam arról is, hogy azért kellene, mert őket nem érik el az ösztöndíjak, pedig innen a hármas-négyes ér annyit, mint a jó körülmények között élő majdnem jelese, mert itt otthon nincs tanulás, sem szülői noszogatás, sem számonkérés, felelősségre vonás. Náluk csak lezajlik az iskola, mindenen kívül, és az első években jól tanuló gyerek 10 éves korára már csúszik lefelé, egészen a bukásig, és végül nyoma sincs annak, mi lehetett volna, ha…
Szóval, egy faluban teszteltük, kiválasztottuk a legjobban tanuló öt gyereket. Halmozottan hátrányos helyzetűeket. Ők lettek az Igazgyöngy ösztöndíjasok.
Támogatóink jóvoltából 10 ezer Ft-ot kaptak, havonta. Nagy összeg ez, pláne a 28 500 Ft tükrében. Az ösztöndíj céljait, a jogosultságot, lebonyolítást szabályzatban rögzítettük, és mindenkivel szerződést is kötöttünk. A pénzt a hónap végén kapják. Mikor a családban már nincs semmi. Akkor ennek a pénznek nagy hatása van. Persze előtte egyeztetünk az általános iskolai tanítókkal, és együtt, a családdal beszéljük meg a tapasztalatokat. És együtt döntünk a felhasználásról is. Ami lehet élelem, tűzifa, gázpalack cseréje, vagy rátöltés a kártyás villanyórára. Amire szükségük van.
Ezt a pénzt a gyerek szerzi, a tanulásával. Azzal, hogy igyekszik, és az elvárásoknak megfelelően viselkedik. És a szerződés a szülő szerepét is rögzíti, az együttműködő, a gyerekére figyelő szülői magatartásban. Reméltem, hogy működni fog. Most, a félévi bizonyítványok tükrében már végezhetünk egy kis összegzést. A cél több területre fókuszált, a hatás is ennek megfelelő.
Bár eleinte voltak nehézségeink, a gyerekek és a családok körében világossá vált a cél, az ennek való megfelelés. És érezhető a pozitív elmozdulás. A gyerekeken látszott a szülők hatása, a magatartásuk javult, a megfelelni akarás áthatotta őket, örültek a dicséretnek. A szülők rendszeresen rákérdeztek a gyerekek magatartására, tanulmányaira. Ilyen hatásokra eddig nem volt példa, hogy harmonizálni tudtuk volna ebben a társadalmi csoportban az iskolai és a családi hatásokat. És ez nem csak az ösztöndíjasokra vonatkozott, hanem a település gyermekeire általában. A korábbi öntörvényűség a gyerekek részéről visszahúzódott, a szülők pedig érdeklődni kezdtek, és hatottak otthonról az iskolai munkára.
Korábban, ha arra utaltunk a gyerekeknél, vajon mit szól majd ahhoz otthon a szülő, ha elmeséljük nekik, hogy viselkedik, vállrándítás volt a válasz, ma, ha ez elhangzik, rögtön érzékelhető a váltás. A szülők ebben a partneri viszonyban megerősítették a pozitív hatásokat, és visszaszorították a negatívakat. A felnőttek körében rendszeresen felhoztuk az ösztöndíj témáját, biztattuk őket a gyermekeik motiválására, értelmeztük a velünk való együttműködés szabályait, nem egy negatívnak induló történet vett pozitív irányt ennek következtében.
Hatásos volt a falukarácsonyon az ösztöndíjasok kiemelése, jutalmazása, és a biztatás, hogy ezt bárki elérheti közülük.
A tanulmányi eredmények tükrében vizsgálva a dolgot, az öt főből négy esetében a tanulmányi eredmény vagy lényegesen nem változott, vagy javult, volt, akinél öt tizedet is. Érezhetően jobb lett a magatartás, a tanuláshoz való viszony, a szülői együttműködés szintje. Kevesebb az agresszív megnyilvánulás.
Egy főnél öt tizedes romlás volt, többszöri figyelmeztetés és fogadkozás ellenére is magatartási problémák sora jelentkezett, bár nálunk, a művészetiben nem annyira, de az általános iskolában sokszor. És volt olyan gyerek a faluban, aki nagy javítással, akarattal, szorgalommal, családi támogatással, felé ment az ő lerontott szintjének. Félévkor cseréltünk hát. Az anya nagyon zokon vette, de lassan megértette, hogy ekkora rontás mellett, és ennyi magatartási problémával nem maradhat a támogatottak között. A vádaskodás után, most nagyon javítani akarnak, reméljük, így is lesz. A cserének pedig nagy üzenetértéke van…. mindenki látja, hogy tartjuk magunkat a szabályzathoz, és a rendszer nyitott, bárki számára, aki akar, és eredményeket képes felmutatni.
Az általános iskolára is hatni kívántunk az ösztöndíjprogrammal. Partneri viszonyt reméltünk, egységesített hatást, egymás munkájának segítését. Még nem működi rendesen…. de reméljük alakul ez a dolog is.
Szóval, a programot sikeresnek érzem. Lehet, a számszerűségben még akkora változás nincsen fél év alatt, de a családi, közösségi hatás, és az egyéni erőfeszítés, a motiváltság javulása mindenképpen szembeötlő.
És talán ez most fontosabb, mintha korrepetálással pár tizedet javítanának. Mert nem a képességeikkel van a baj. Ez az ösztöndíj a szándékot mozgatja bennük. Az egyéni akaratot, és a családi megerősítést alakítja. Megtapasztalható módon ad rangot a tanulásnak.
A többi pedig reményeink szerint menni fog …..
