Nemrég Finnországba utaztam. Találkoztam ott élő cigányokkal is. Beszélgettünk. Ott két-három gyerek van családonként. Nézik a fotókat, amiket mutatok. Nem értik, ha ilyen körülmények között élnek, miért van annyi gyerekük?
Az asszony kéri, ha megyek vissza a városba, vigyem be magammal az orvoshoz. Reggel hányt, fél, hogy „úgy” van. Alig 30 éves.
Már hatot szült.
A legkisebb még szopik. Mondja, addig nem szokott teherbe esni.
Amíg megyünk az autóval, kérdezem, miért nem védekeznek.
Ketten vagyunk, megnyílik, mesél. Hogy az ura nem használna óvszert. Meg drága is. A faluban nem is kapni. Fogamzásgátló tabletta? Az is drága. És mindig be kell utazni a városba felíratni, megvenni. Meg hallotta, el is torzulnak tőle az asszonyok. Nem akarja.
Hurok? Hallotta, van olyan, az anyja talán próbálta is, de mesélte, fájt neki tőle a hasa. Biztosan neki is fájna, olyan fajta ő is, mint az anyja.
Műtét, hogy ne essen többet teherbe? Nem beteg ő, hogy megműttesse magát.
Akkor? Hát, nem szeretnének több gyereket. Próbálnak vigyázni, de nem mindig sikerül.
A család jövedelme általában a hónap közepéig elég. Az óvszerért, a gyógyszer felíratásáért, nőgyógyászati ellenőrzésekért utazni, fizetni kell.
Nincs meg az anyagi biztonság, az a felvilágosultság és az a tudatosság, ami a családtervezéshez szükséges. Marad a természet rendje. És ha már terhes, megszüli.
Így van ez akkor is, ha nagyon fiatal az anya. Most várunk egy új apróságot, a fiatal anyuka még nincs 18 éves. Ez lesz neki a harmadik. Az övéin kívül még kettőt nevelnek a férje előző kapcsolatából. Jön, egyik a másik után, felvilágosítás, védekezés nélkül. Nem tervezetten.
Csak ahogy sikerül. „Úgy maradtam” – von egyet a vállán, amikor erről kérdezem.
Beszélni kellene erről is. Az iskolában, és a családokban is. Felvilágosítás, bizalom, ingyenes fogamzásgátlás kellene. Segítség a családtervezéshez. A tudatosabbá tételhez. A lányoknak, fiúknak, az anyáknak és a férjeknek egyaránt. Mert tele vannak tévhitekkel, információhiánnyal, amit nem tudnak segítség nélkül áthidalni.
