Amikor elkezdtük, nem néztünk mást, csak, hogy mi hiányzik. És sok minden hiányzott ahhoz, amit az ember a normális életről gondol. Nem lehetett elnézni ruhátlan gyereket, egy tányérból a földön kézzel evő kicsiket, nem lehetett bírni, hogy éhesek voltak, tetvesek, hogy semmijük sem volt. Adtunk hát, nemcsak azért, mert nem...
Mindig újra szembesülök ezzel is. Persze, tudom, nem szabad szövegkörnyezetből kiszakítani mondatokat. Mégis, nem bírom megállni, hogy a különféle megbeszéléseken, konferenciákon elhangzó mondatokból ne írjak fel egyet-egyet. Mert ezeknek szövegkörnyezet nélkül is olyan üzenete, súlya van, ami elgondolkoztat. És nem vezető politikusok mondatai ezek, amit aztán számon kérnek rajtuk, velük...
