Azt gondolhatják sokan, a segítés egyszerű feladat. Főleg, ha gyerekről van szó. Ami hiányzik, azt oda kell adni, és megoldódik minden probléma.Ám az élethelyzetek, ha az ember évekig dolgozik ezen, átrendezi a könnyűnek ígérkező képet. A legkevesebb az a helyzet (bár kétségtelen, hogy ez is előfordul), hogy tényleg elég a...
Nagyon örülök, mikor valami olyan elméleti háttérre bukkanok rá, ami nagyon tisztán, logikusan alkot rendszert, és amin átszűrhetem azt a tapasztalati képet, amit a terepi munka során szereztem. Mert az ilyenekből mindig sokat tanulok.Ezek nem mindig ahhoz a területhez kapcsolódnak, amiben dolgozunk, sokkal inkább az ember működéséhez, a viszonyok, érdekek,...
Nem egyszerű mérni a munka eredményességét a társadalmi leszakadás területén. Írtam már erről itt is sokszor, legutóbb azt hiszem a Nemzeti Felzárkózási Stratégiának az olvasása kapcsán volt nekem annyira szembetűnő, hogy a rendszerben mennyire nincs benne ez, pláne nincs a felzárkózásra irányuló pályázatokban. Az egész indikátorrendszer megállapításában nincs ez...
Két hónapja posztoltam ezzel a címmel egy blogbejegyzést, akkor a konzervatív oldalhoz tartozó követőimnek feltéve ezt a kérdést, akik azt nehezményezték, hogy miért teszek ki olyan cikkeket az oldalamra, ami véleménynyilvánítás is egyben a rendszerről. Ezzel ugyanis szerintük mélyítem a társadalmi konfliktusokat. Miért nem tudok csendben “csak” segíteni, mert azt...
Azt hiszem, az egyik legnehezebb területe az esélyteremtő munkának a céltudatosság kialakítása, és annak megerősítése, hogy a célok eléréshez erőfeszítést kell tenni. No meg az, hogy ebben az időbeliséget is folyamatosan növelni kell, hogy a hosszabb távú célokat ne írja felül a pillanatnyi haszon, érdek. És, hogy ez a céltudatosság...
Valamikor fiatal koromban olvastam Goldingtól A Legyek Ura című könyvet. Most eszembe jutott, azt hiszem, újra kell olvasnom, mert azóta más aspektusból is tudom nézni ezt az egészet.Sokszor írtam már, mennyire meghatározó ebben az egész probléma- halmazban amiben dolgozunk, a család, milyen rettentő nehéz hatni kívülről a családban átörökített...
A leszakadó kis falvakban, szegregátumokban jellemzően nincsenek szociális bérlakások, helyette viszont igencsak kusza tulajdonviszonyokat találhatunk. Az elhagyott ingatlanokra olyanok formálnak jogot, akiknek köze sincs hozzá, ám határozottan állítják, hogy a tulajdonos felhatalmazta őket, és beleköltözhetnek, kiadhatják, eladhatják, stb. Ami meg legálisan a tulajdonos nevén van, oda pedig mások jelentkeznek...
Az egyik legnagyobb kihívás a mi munkánkban a foglalkoztatás kérdése. Mert a kiszámítható jövedelem, amit jogkövető viszonyulással és legális munkával lehet elérni, és ami ad annyi pénzt, hogy biztonságérzetet adjon, olyan alapot teremtene, amin aztán meg lehetne vetni a lábát annak is, aki most igencsak ingoványos talajon áll.
Sokszor mondják nekem, hogy pesszimista vagyok, meg kiégett, vagy irigy, mert nem hiszem el mások gyors eredményeit, amit az integrációban felmutatnak. De ez egyáltalán nem így van….csupán ennyi év után jól látom a csapdákat, meg azt is, mennyire nem mindegy a probléma mélysége, és ezért nehezen hiszem, hogy valaki egy-két...
Amikor az ember alapít egy civil szervezetet, azt azért teszi, mert a munka, amit végezni szeretne, így lesz hivatalos keretek között is működtethető. Mert egy idő után muszáj, hogy a törvényekhez igazodjon, szabályozott legyen a működés, átlátható. Csak így lehet törvényesen dolgozni, forrásokhoz jutni, pályázatokon elindulni, és így tekinthetik partnernek...
