A tavasz mindig hoz egy kis fellendülést. A csigázás is ment pár helyen, most meg itt van a bodza. Mindenki szedi. Ilyenkor a gyerekek is többet hiányoznak a suliból. A falu körül már nincs is, messzire kell menni az újabb virágos bokrokért. Akinek biciklije van, szerencsésebb. Akinek nincs, az gyalogol....
Nem indult túl jól. Már a terhesség sem. A lány még nyolcadikba járt, 14 múlt. Amikor kiderült, hogy terhes, kis tanakodás után úgy döntöttek, nem tartják meg. Azt gondoltam, jó döntést hoztak. Sem a fiatal apa, sem a lány nem volt kész még a családalapításra, a lány családja is bizonytalan...
Azt hiszem, a szülők zömében megértették, mit szeretnénk, és együttműködők. A gyerekeik miatt. Persze érdekes ez az együttműködés. Hogy ki, mit gondol...
Egy rendezvényre hívtak, ahol a nemzeti identitás volt a téma. A 7. Berlini Biennálén, a Krétakör szervezésében. Sok területről mentünk, sokféle gondolkodású és beállítottságú civilek, sajtósok. Az egyik téma a cigánykérdés...
Amikor kiosztottuk a vetőmagot, azokat, amiből palántákat kellett nevelni, nem adtuk oda mindenkinek a csomaggal. Mert ahhoz, hogy a káposzta, paradicsom, paprika és dinnyemagokból kiültethető növény legyen, hozzáértés, külön gondoskodás kell. És erre nem volt meg mindenhol a megfelelő tudás,...
Sokan jönnek hozzánk. Olyanok is, akik szeretnék megmutatni a nálunk folyó munkát, megérteni a problémát, tudósítani róla. Akik jönnek, jó szándékúak. Általában. De ma már óvatos vagyok...
A múltkor beszélgettünk az egyik asszonnyal. – Mondja meg nekem, miért van az, hogy azt hiszik, nekünk a legjobb tanfolyam a kosárfonó? Ha cigány vagy, tanulj kosárfonást! De minek? Mondja, mit csináljunk ezzel a tudással? Mert ebből nem lehet megélni…ezzel nem lehet mit...
Mindenkinek nehéz most. Az árak emelkednek, a lehetőségek csökkennek, az előírások szigorodnak. Azok is ellehetetlenülnek, akik egészséges gyerekeket nevelnek. Vagy legalább olyanokat, akiket még el lehet óvodába, iskolába...
Mindig olvasok ilyet is meg olyat is. Hátha akkor jobban megértem a dolgokat. Mert próbálom megérteni. Most pl. ezt olvasom egy cikkben, ami szerint minden tökéletesen alakul: „az, hogy Magyarország húsz esztendő múltán milyen képet mutat, most dől el az...
Azt hiszem, ez is egy olyan terület, ahol tele vagyunk kudarccal. Ahol igazán nem tud senki sem tenni semmit. Azt hiszem, az a probléma ez, ahol szerintem még a beavatkozási pontokat sem találtuk meg. Mindenki széttárja a karját: nem tudok mit tenni…..Azokról az állami gondozottakról beszélek, akik szökésben vannak. És...
