Mennyire egyszerű és mennyire bonyolult kérdés.
Egyszerű, hiszen alapjog, ebben nincs sok vita. Az AI szerint a női önrendelkezés a jogrendszerben az emberi méltósághoz való jogból, a magánélet tiszteletben tartásához való jogból és az egészségügyi önrendelkezési jogból vezethető le.
Szépen levezeti, hogy minden nőnek alapjoga van arra, hogy saját teste, egészségügyi kezelése és reprodukciós folyamatai felett rendelkezzen. Ide tartozik a családtervezés, a fogamzásgátlás megválasztása, valamint a vizsgálatok vagy beavatkozások elfogadása és visszautasítása.
A női önrendelkezés legvitatottabb pontja a terhességmegszakítás.
És itt ellentmondásos helyzet teremtődik a nő magánélethez és testi önrendelkezéshez való alapjoga, és az állam magzatvédelmi kötelezettsége között (amely az élet védelméből fakad). Az Alkotmánybíróság korábbi határozatai szerint a nő önrendelkezési joga nem korlátlan, az állam törvényi úton szabályozhatja és feltételekhez kötheti a terhességmegszakítást a magzati élet védelmében, de a jogot teljesen nem vonhatja el, mert az sértené a nő emberi méltóságát.
A nőknek joguk van önállóan dönteni a családi állapotukról, a párválasztásról, a házasságról vagy a gyermekvállalásról. Sem a család, sem az állam nem kényszerítheti őket olyan magánéleti döntésekre, amelyek sértik a személyes autonómiájukat.
No igen… ezek a törvények, értelmezések…. de nem az élet. Mert az teremti meg azokat a helyzeteket, ahol mindezt érvényesíteni kellene. És ez árnyalja a dolgokat. Mert semmi sem feketén-fehéren értelmezhető.
A helyzet meg tovább bonyolódik ott, ahol a legtöbb gyermek születik és a legtöbb abortusszal találkozhatunk… a generációs szegénységben.
Mert nincs tudás a fogamzásgátlásra, tele vannak hamis, félelemkeltő információkkal, nincs kialakult hálózata annak, ahol ez a tudás védett, bizalmat kívánó közegben felépülhet. Öröklődik át a tudáshiány generációról generációra. A családon belül a nők helyzete, a családon belüli erőszak jelenléte nem segít a helyzeten. Ez is egy szocializációs minta, ami átöröklődik, a női szerepekkel együtt.
Gond a szolgáltatások elérése és a fogamzásgátlás megfizetése is.
Sokat írtam már erről. Hogy mi is az élet pártján vagyunk, az Igazgyöngyben. Az abortuszban segítséget kérők számának mi sem örültünk sosem, de megoldást kerestünk. Rossz volt látni, hogy úgy viszonyultak hozzá, mint egy foghúzáshoz…. szükséges rossz, túl kell esni rajta és kész. Nagy dilemma volt nekünk is, se rábeszélni, sem lebeszélni nem akartunk soha senkit, hiszen nem a mi testünk, nem a mi döntésünk. És nem a mi életünk.
De hogy lehet ebben segíteni? Mikor nem akarja a nő sem, és tudtuk, ahogy élnek, ott nincs biztonságos közeg a gyerek felneveléséhez. Próbáljuk egyből az örökbeadást szorgalmazni? Ez sem volt sikeres, a negyedik gyerekről nem mond le három után… Ráadásul tudtuk sok helyen a traumatizáló, egészségtelen közeget is, a terhesség alatt is, aminek lenyomata ott lesz a magzatban is. Vagy jobb, ha megszületik, és a kórházban marad? Esetleg hazaadják, de egy hónap múlva ki kell emelni, mert életveszélyes helyzet teremtődik? És mi a helyzet azokkal, akik SNI (sajátos nevelési igényű) tanulók voltak, különböző mértékben értelmileg sérültek, ám felnőve ezzel már senki sem törődik… és ők is teherbe esnek.
Az abortusz is egy „ügy”, amit, ha az okokkal is foglalkoznánk, meg lehet előzni.
De velünk szemben egy nő áll, aki nem akarja megtartani a magzatot. Segítséget kér…
Nem tudtunk jobbat kitalálni, csak, hogy egy alkalommal segítünk, és aztán szerződést kötöttünk velük a fogamzásgátlásról, amihez mi ingyen hozzájuttattuk őket, sőt, folyamatos mentorálást is biztosítottunk. Vagyis megpróbáljuk az abortusz okait megkeresni, és hatni rá.
Lassan kezdett működni. Több anyuka volt, aki az ötödik gyerek után döntött arról, hogy él a fogamzásgátlás lehetőségével. Mennyi munkánk volt ebben! Mára csökkent az abortuszban segítséget kérők száma, és nőtt a fogamzásgátlást igénybe vevőké a kapcsolatrendszerünkben.
És akkor még ott vannak a túl korai terhességek. A 12, 13 évesen teherbe eső lányok, akiknek az egész életét meg fogja határozni a korai gyerekvállalás, bezárva előttük minden más lehetőséget, csak a főállású anyaságot meghagyva. Akik nem voltak felkészülve a teherbe-esésre, nem kaptak szexuális felvilágosítást, akikkel csak „megtörtént”, sokszor a szülők tudtával, a nélkül, hogy elmagyarázták volna nekik a fogamzásgátlás lehetőségét.
Van a kapcsolatrendszerükben, aki 18 év alatt szült. Látom, hogy gyerek még. És ennyi év után azt is, hogy milyen élete lesz. Neki is, és a gyerekének is. Amit követ majd a többi baba. Meg majd az abortusz is. Mikor megfogalmazódik benne, hogy nem kell több. Mert nem volt idő, megfelelő körülmény a szülői kompetenciák kialakulására. A minta pedig öröklődik tovább.
Nagyon nehéz területe ez a segítő munkának. Kialakult egy megoldási út, az abortusz, ami elkerülhető lenne, ha a fogamzásgátlás lehetősége beépülhetne a generációs szegénységben élő nők életébe. Tudással és forrással is. Tudással a női önrendelkezésre.
Ez a konverziós potenciál, ami azt jelenti, hogy a különböző egyének különböző képességekkel rendelkeznek ahhoz, hogy a jogosult közpolitikákat (oktatást, egészségügyet, stb.) és a biztosított jogokat lehetőségekké és választott élethelyzetté alakítsák át a saját életükben.
A megoldás tehát nem az, hogy akadályokat gördít a rendszer a nem kívánt terhességet megszakítani kívánó nő elé, hanem „képessé kell tenni” őket arra, hogy tudatos döntésekkel elébe menjenek a nem kívánt terhességnek.
Ebben más szerepe van az egészségügynek… a prevenció. Amiben össze kellene fogni a szociális ágazattal, és az oktatással is. Hogy időben megtanulják a testüket, működésüket, döntéseik súlyát.
Az egyház szerepét ebben a témában én értelmezhetetlennek tartom.
Pár éve történt, hogy egy 13 éves kislány teherbe esett, és segítséget kértek tőlünk. Egy olyan programban, amiben szinte kizárólag egyházi megvalósítók dolgoznak, ez a FeTe program. A protokoll az volt, hogy szóltunk annak a települési megvalósítónak, ahol éltek. Az egyházi segítő elutasította őket. Másnap én bevittem a kérdést a minden megvalósító részvételével történő online munkamegbeszélésbe, hogy ilyenkor mi az álláspontjuk? A válasz az volt, hogy a keresztény vallás tiltja, tehát ők nem támogatják… de meg kell oldani, mert értik, hogy a kislány nem szülheti meg.
Dolgozunk együtt több határon túli karitasszal is, pontosan ismerem az egyház álláspontját, csak nem értem. Miért jó az az út, hogy segítik a gyerekek nevelését, majd amikor a 12 éves lány teherbe esik, akkor utána az ő gyerekének a nevelését is segítik… folyamatosan asszisztálva a nyomorúság újratermeléséhez, miközben a 21. század a tudatos családtervezéshez eszközök sorát kínálja? Miért lehet elfogadni a naptár módszer szerinti védekezést, de tilos a gumióvszer, vagy a fogamzásgátló spirál használata?
Tudom, olvasom az álláspontokat az élet kezdetéről, a magzat jogairól, stb. De nem tudom ezeket értelmezni a generációs nyomorúságban, a tudatlanságban, a lehetőségek hiányában. A kétségbeejtő helyzetekben nem ez a moralizálás alapja…
Imádom a gyerekeket. És szeretem az asszonyokat is. Azt szeretném, hogy tudatos döntéseket hozzanak. Hogy a „biztosított jogokat lehetőségekké és választott élethelyzetté alakítsák át a saját életükben”.
Ezért dolgozunk az Igazgyöngyben. Alázattal. Sosem felejtve, hogy az ő életük. Az ő testük. És az ő döntéseik.
Fotó: Reviczky Zsolt, HVG