Igazából még sosem évfordulóztunk. Ez volt az első. Próbáltuk egész évben a kommunikációban tartani, volt sok kiállításunk, visszaemlékezős posztsorozatunk a Facebookon, ott lehettünk az ARC óriásplakátkiállításán, volt szakmai eseményünk, és igyekeztünk minden riportban, megnyilatkozásban kiemelni ezt a negyedszázados munkát. Szombaton pedig a fővárosban, a FUGA-ban zártuk ezt a kicsit ünnepi évet, egy támogatói találkozóval.
Azt hiszem, olyan lett ez a délután, amilyet akartunk. Semmiképp sem valami “puccosat”, nagy svédasztallal, dress code-dal, mert ez nem illene egy gyerekszegénység ellen küzdő alapítványhoz. Mindig olyan visszás volt nekem azoknak a társadalmi leszakadás ellen szerveződő uniós pályázatoknak a záróeseménye is, ahol láthatóan jelentős összeget fordítottak a vendéglátásra, aminek mind az ára, mind a látványa ellentmondásban volt a program céljával. Egyszer volt szerencsém abban a látványban is, mikor a svédasztalt épp a szegénységet mutató szociofotók előtt helyezték el, a vörösboros szarvaspörkölt és a többi ínyencség a fotókkal elég morbid látvány volt együtt.
Hogy finoman fogalmazzak, nem éreztem túl jól magam sosem az ilyen rendezvényeken, még akkor sem, ha tudom, hogy a támogatók igényeihez is kell igazodnunk. Szóval, valami szerényebbre, de méltóra, örömtelire gondoltunk.
És ilyen is lett. A vendéglátást finom pogácsa, kis szendvicsek és a toldi lekvárok kis pirítóson képviselte, egy kedves támogatónk bort ajánlott fel, így koccintani is tudtunk.
Akartunk valami szakmai elemet is. Nem önfényezőset, hanem problémaérzékenyt, de nem is hangulatrombolót. Őszintét, ami a munkánk szükségességét igazolja. Azt hiszem, ez is teljesült egy pódiumbeszélgetéssel. Mindenki örömmel jött, szívességből. A moderátor Ónody-Molnár Dóra volt, a résztvevők: Ercse Kriszta, oktatáskutató, Dr. Vida Anikó tanszékvezető, Szegedi Tudományegyetem, Horgas Péter, Civil bázis, Kindl Márta, önkéntes koordinátor, Szalai Imréné, Angéla az Igazgyöngy toldi munkatársa, Tóth Balázs az ALAP céges támogatói csoport egyik alapítója és én.
Szerettünk volna egy kis ünnepi műsort is, ezt is sikerült a kapcsolatrendszerünkből, Kovács Kriszta, Molnár Áron és Földes Eszter (LOUPE Társulás) emelte ünnepivé a hangulatot. Ők is szívességből jöttek, és így kaptuk a helyszínt is, a FUGA-tól.
Meghirdettük az eseményt a facebookon, kiküldtük a hírleveles listánkra, az ösztöndíjprogramunk támogatóinak, céges partnereinknek és magánszemélyeknek is. Izgultunk, vajon hányan tudnak eljönni… de sokan ott voltak, a terem tele volt, örömteli találkozások részesei lehettünk. Persze töredéke volt a támogatóinknak, de ahhoz képest, hogy ez volt az első ilyen rendezvényünk a fővárosban, elégedettek voltunk a létszámmal is.
Az esemény végén adtunk át két támogatói díjat is. Ez is újdonság volt, még nem alapítottunk díjat, és nehéz volt abban is dönteni, hogy kik kapják először… Mert lehetett volna a támogatási összeg alapján dönteni. De ez nagyon nehéz, mert lehet, valakinek a pár ezer forintos támogatás jelent olyat, mint másnak a százezres. Élethelyzettől függ, ki, mennyit tud, akar támogatásra fordítani. Vagy nézzük az önkéntes munkát? Ez is attól függ, ki, milyen életszakaszban van, milyen és hol van a munkája. Nézzük az elköteleződést? Nos, ezzel jól állunk nagyon sok kedves támogatóval. Esetleg az időt? Hogy ki, milyen régen van mellettünk? Annyi mindent kapunk a támogatóinktól, és nem lehet, képtelenség rangsorolni, hogy a pénz a fontosabb, vagy egy szolgáltatás, esetleg egy kapcsolatrendszer működtetése, vagy egy-egy terület felkarolása, vagy az időfaktor?
Végül összevontunk mindent, és így döntöttünk két ember mellett. Velük kezdjük el az Igazgyöngy Támogatói Díjainak sorát.
A laudációjukat idemásolom. Így mindenki láthatja a szempontjainkat is.
“Az Igazgyöngy 25. évfordulójának alkalmából kiadott Támogatói Díj díjazottja Winkler Ferenc.
Winkler Ferenccel 2007-ben kerültünk kapcsolatba, a Tehénparádé kapcsán, ahol akkori cége, a Gravoform licitált a mi festett tehenünkre az árverésen, amit aztán visszaadtak nekünk, ajándékba. Ez a találkozó indította el azt az elköteleződést, és azt a folyamatot, melynek eredményeképp sok helyen már „igazgyöngyös munkatársnak” nevezik.
Amikor az Igazgyöngy társadalmi beágyazottságáról beszélünk, az többrétű dolog, értjük rajta a terepi, a helyi intézményrendszeri, a szakmai, és a támogatói beágyazottságot is, és egyfajta ismertséget is a nyilvánosságban. Minél többen tudnak rólunk, annál erősebb a hatásunk, annál hatékonyabb az ügy-képviseletünk, annál biztosabb a létezésünk, és a munkánk, a céljaink ismerete a támogatók elérésében is nélkülözhetetlen.
Winkler Ferenc a támogatásai mellett ebben a munkában elévülhetetlen érdemeket szerzett. Olyan háttérmunkát végzett, amit mi, Berettyóújfaluban nem is láthattunk, csak azt érzékeltük, hogy újabb-és újabb támogatók jelentek meg nálunk, új kapcsolódásokat, megerősítő elismeréseket és lehetőségeket kaphattunk.
Éveken keresztül érzékenyítette és érzékenyíti ma is a kapcsolatrendszerében a cégvezetőket, a közéletben meghatározó személyeket, építve az Igazgyöngyöt fenntartó hátteret, az alapítvány hírnevét. Ebben mindig szem előtt tartja a fenntarthatóságot is, keresve azokat a fialatokat, akikre nagy szüksége van a civil szférának, hogy a filantrópia beépüljön a következő generáció viszonyulásába is.
Számíthatunk rá adományok átvételében, átmeneti raktározásában is, mert gyakran kerülünk olyan helyzetbe, amikor a felajánlótól sürgősen el kell hozni valamit, de a szállítást nem tudja megoldani.
Mind e mellett még egy fontos szerepet is betölt, tanácsot ad, megerősít minket olyan kérdésekben, amelyeknek mi, egy más kapcsolatrendszerben mozogva nem látjuk a hátterét, és így a kockázatvállalás területén is biztosabban mozoghatunk.
A díjjal szeretnénk megköszönni a munkáját, kérni a folytatásra, és jó egészséget kívánva neki.”
A másik díjazott laudációja:
“Az Igazgyöngy 25. évfordulójának alkalmából kiadott Támogatói Díj díjazottja Vásárhelyi István.
Vásárhelyi Istvánnal 2012-ben ismerkedtünk meg, amikor egy baráti-céges rendezvényen bemutathattuk addigi munkánkat. Ez a bemutatkozás eredményezte, hogy pár barát összefogásával elindult az igazgyöngyös gyerekek erdélyi táborozása, ami azóta is minden évben megvalósul, a Dragan völgyében. A tábor idején mindig volt egy együtt gondolkodás az alapítvány munkájáról, a gyerekekről, a jövőről.
Egy ilyen eseményből született meg a Dragan ösztöndíj ötlete, ahol a tábort szervezők abban köteleződtek el, hogy a tehetséges, de nehéz körülmények között élő gyerekeket kiemelt összeggel támogatják, egészen a tanulmányaik befejezéséig, a szakmaszerzésig. E mellett segítséget kaphatunk tőlük pl. egészségügyi problémák, vagy más, nehezen kezelhető gondok megoldásában is.
A segítő csapat tagjaként is sokat tett és tesz értünk, de elindult egy másik vonalon is a munkánk támogatása. A társadalmi vállalkozásunk termékeinek értékesítésében mindig nagy igény mutatkozott egy fővárosi értékesítési pontra. Vásárhelyi István megvásárolt egy üzlethelyiséget, amit úgy ad ki valamilyen tevékenységre, hogy a működtető egyben vállalja az üzletben az Igazgyöngy kézművestermékeinek értékesítését is. Sokat tanultunk tőle közben mi is, hiszen ilyen jellegű tapasztalatunk kevés van, és nagyon fontos nekünk, hogy ez a városmajori utcai bolt létezik, működik. E mellett számíthatunk rá adománygyűjtő pont biztosításában is, gyakran segít olyan adományok felvételében, amikor a felajánló nem tudja megoldani a szállítást, és sürgősen el kell hozni a holmikat.
Vásárhelyi István már korábban jelezte, hogy nyugdíjazása után még több energiát tud fordítani az Igazgyöngyre. Nekünk pedig mindig vannak olyan területeink, ahol azért nem tudunk továbblépni, mert vagy forráshiányosak vagyunk, vagy a távolság nagy, és a kapacitásunk kevés egy-egy olyan programelemhez, ami egyébként fontos lenne.
Ilyen volt a surányi táborhelyünk, ahol éveken keresztül nem tudtunk továbblépni abban, hogy az adományba kapott nyaralónkat táborhelyé bővítsük. Vásárhelyi István kézbe vette ezt, és augusztusban eljutottunk a tábornyitásig. Az egésznek a szervezését, a tervezéseket, a beszerzések koordinálását, a szakemberek, támogatók, önkéntesek becsatornázását a munkába, a helyi beágyazottságunk növelését, és a szükséges engedélyek beszerzését is ő bonyolította le. Az augusztusi tábornyitó megszervezésében is szerepet vállalt, így találkozhattunk mindazokkal, akik támogatásukkal hozzájárultak ahhoz, hogy az Igazgyöngynek tábora lehessen.
A díjjal szeretnénk megköszönni eddigi munkáját, kérni arra, hogy maradjon továbbra is mellettünk, és jó egészséget kívánunk neki.”
És hogy milyen lesz a következő 25 év? Nos, erről talán majd később írok… az új évhez kapcsolódva. Egy biztos, támogatók nélkül nem tudunk dolgozni, létezni. Egyelőre nem látni, hogy ez a helyzet változna, és állami érdeklődés, esetleg finanszírozás mutatkozna sem az Igazgyöngy ügye iránt,. sem a civil szervezetek partnernek tekintése iránt.
Nagyon hálásak vagyunk hát mindenkinek, aki bármivel segít minket. Köszönet az eddigiekért is… és az elkövetkezőkért is. Az Igazgyöngyöt fenntartói támogató háló 25 év alatt folyamatosan erősödött. Szeretném hinni, hogy ez így is marad. A szombati esemény ezt az üzenetet hordozta. Köszönöm mindenkinek.