A családok segítése nem lehet kampányszerű. Folyamatosan figyelni kell rájuk, különben a hatás csak a szükségletekre terjed ki, és nem ad kapaszkodót, nem nyit utat valami máshoz.
Mégis, vannak, akik így segítenek, kampányszerűen. Általában karácsonykor, és a választások idején van dömping.
Szeretném, ha segíthetnék nekik. De sokan azt hiszik, ismerik annyira a dolgokat, hogy egyedül próbálják. Talán nem is annyira a családokért. Inkább magukért.
A család csakugyan nagy bajban van. Minden sújtja őket, uzsora, beteg gyermekek, munkanélküliség, rossz lakhatási körülmények, stb… A bajban megtanultak kérni.
Sok segítséget kaptak már, de a helyzetük nem lett jobb, főleg a legnagyobb gyerek súlyos
betegsége miatt. Az minden pénzt elvisz. Legutóbb is levelet írtak, a térség országgyűlési képviselőjének. A kérésük meghallgattatott, és már a második szállítmány élelmiszert kapják az utcában. Csak ők. Indokolt, hiszen ők kérték.
De az utcában egyforma a nyomor. Mindenkinek megvan a maga baja, leginkább ugyanaz mindenütt, csak a betegségek másfélék.
És a „nincs”-ben könnyen alakulnak ki konfliktusok. Sokkal apróbb dolgokon is, mint ennyi élelmiszeren.
Régóta dolgozom ezen a soron a családokkal. Már többször éreztem, hogy kezd működni valami, kezd közösségként élni a nyomorban egymásra utalt utca. Kezdtem érezni szolidaritást, meg tudtunk oldani konfliktusokat, egyesek képesek voltak hatni arra a családra, amelyik valami miatt nagyon kilógott. Türelmesebbek lettek egymással, már tudtunk közösen gondolkodni.
Most teljes a káosz. A családot mindenki utálja, már félnek. Én is féltem őket. A fele kaját már odaadták annak, aki erősebb. Akinek adósaik. Most az irigység, a gyűlölködés hangjait hallani az utcában. Hangosan, fenyegetőzve, a gyerekek szintjéig megy le a konfliktus.
Volt, hogy én is csak ennek a családnak adtam. Mert csak egynek tudtam. Tűzifát. De megbeszéltem a többiekkel, és elfogadták, hogy a beteg gyerek miatt elsőbbséget élveznek. Aztán kapott más is. Megértőek és türelmesek voltak.
Most nem tudok mit mondani nekik. Csak remélni, hogy idővel elsimul minden.
De visszaléptünk, sokat, egy átgondolatlan, választás-ízű segítséggel. Egy szavazatért. És a többi elvesztéséért.
