Tavaly találkoztunk a biobrikettel először. Önkéntesünk hozta az ötletet, a technológiát. Ami zseniális, hiszen némi papírból, mezőgazdasági hulladékból fűtőanyag készíthető, és ez segíthet majd télen, amikor gond a fa, és a hideg nincs arányban a családi jövedelemmel, lehetőségekkel.
Mire tavaly a mintaprés elkészült, már nem kedvezett az időjárás a munkához: ehhez ugyanis nap kell, nyári meleg, hogy tökéletesen megszáradjon. Elhalasztottuk a tömeges kipróbálást erre a nyárra.
Most sem volt egyszerű, előbb meg kellett várni, hogy legyen megfelelő mezőgazdasági hulladék, összeálljon a csapat, és az is fontos volt, hogy az önkormányzat értelmét lássa, és mellénk álljon. Mint mindent, ezt sem lehetett siettetni. Nyilván a kialakult helyzet is segített némileg, hiszen a közmunkára az önkormányzat csak az emberek töredékét tudta behívni, már jó előre szóltunk, hogy az alapítványunkat regisztráltuk önkéntes munka lehetőségként, és aki ledolgozza a harminc napot, annak leigazoljuk, hogy újra jogosult lehessen arra a kevésre, arra a havi 22 800 Ft-ra. Mert aki nem tud munkát igazolni, elesik ettől is. És ahol nincs semmi munka, és pénz sem arra, hogy messzebbre utazzon, meg errefelé messzebb sem nagyon talál munkát senki, azoknak ez azt jelenti, hogy könnyen teljes jövedelem nélkül maradnak.
Aztán persze kellett pályázat, hiszen a beindításnak vannak költségei, szállítás, kádak, fólia, zsineg, papír. És útiköltségek is, hiszen magától itt nem indul meg semmi, ott kell lenni, szervezni, megmutatni, megtanítani, konfliktust kezelni, és megmagyarázni, századjára is, hogy nem ingyenmunkát kérünk, hanem ezzel szerez jogosultságot egy évre, és, hogy itt tényleg dolgozni kell, mert mi nem igazoljuk le az árnyékban üldögélést munkaként. Sok beszélgetés, vita volt, hogy lehetne jól kitalálni a munka menetét. Ki legyen a vezető, ha mi nem vagyunk jelen? Végül kitaláltuk azt is, hogy legyen egy napi „norma”. Amit teljesíteni kell. Ez mindannyiuk felelőssége. A munkafázisokra beosztották egymást, és elfogadták az irányítót közülük. Közösen mondták meg, mennyit képesek egy nap megcsinálni, együtt utánaszámoltunk, és elfogadtuk.
Megindult a munka. Persze voltak ellendrukkerek. Akinek a legfontosabb az volt, hogy szítsa a feszültséget, hogy ne sikerüljön. Naponta megjelent, „ellenőrizve”, bár erre senki sem kérte, hogy ez így nem jó, hiszen nincs munkaruha, és na ugye, nem adunk védőitalt sem, csak dolgoztatunk, ingyen, ebből aztán baj lehet, ha „kijönnek ellenőrizni”…
Nem tudom, mi bosszantotta…mert funkciója is van az önkormányzatnál, tőlük az ember a biztatást szeretné, az együttműködést, de még nem mindenkivel megy. Beszélgettünk a brikettezőkkel, meg a többiekkel is, hogy vajon miért teszi ezt? Talán az dühítette, hogy ezt a munkát nem hagyják ott két óra múlva, mint a közmunkát? Hogy itt nem veszekednek, hanem dolgoznak, szervezetten, egymás munkájára építve, felelősséggel? Vagy csak az, hogy sok közöttük a cigány? Vagy egyszerűen az, hogy csinálják?
És miért nem engem keres? Miért akkor megy oda, mikor nem vagyunk ott, és a hátunk mögött próbál ellenünk hangolni? Miért nem érti meg végre, hogy a falunak csak együtt van jövője, együtt, mindenkivel, cigánnyal, nem cigánnyal, és persze velünk, külső segítőkkel? Szerencse, hogy a polgármester már érti.
Nos, minden áskálódás ellenére megindultunk. Fantasztikus látni napról napra, hogy egyre több készül el, ahogy a száraz brikettek dobozokba kerülnek, ahogy az emberek összedolgoznak…és büszkék arra, ami a kezük közül kikerül.
Már tervezgetünk: jövőre hamarabb kezdjük majd. És csinálunk több prést is. Ha jövőre sikerülne annyit termelni, hogy teljesen ellássa a családokat, utána lehetne akár eladásra is. Mert az alapanyag nem kerül pénzbe. Bár az újságpapírral még bajban vagyunk, jó lenne szerezni valahonnan nagyobb mennyiséget, ez a legjobb, ebben nincs ragasztó, mint a kartonban, és nem bocsáthat majd ki égéskor káros anyagokat…. mert mindenre ügyelni kell, erre is.
Jövőre szeretnénk majd kályhákat is építeni, persze erre is keresni kell majd pályázatot, de már nemcsak mi látjuk, hanem ők is, hogy van értelme a környezetünkben szétnézni, az önfenntartásra koncentrálni, közösségben dolgozni, egy célért: az élhetőbb faluért, az élhetőbb életért.
Öröm látni nekem őket nap, mint nap. Nagyon büszke vagyok rájuk…. Aki szeretne fotós bepillantást nyerni ebbe a munkába, az itt megteheti: http://igazgyongy-alapitvany.hu/alapitvany/biobrikett-program/
Azt hiszem, a biobriketten kívül legalább akkora jelentősége van annak, hogy képesek előbbre nézni, mint eddig. És az, hogy ez mekkora dolog, azt hiszem, azt mi tudjuk igazán.
