Sokan nem látják át azokat az élethelyzeteket, amit a lakhatási szegénység jelent. Ha bele is gondolnak, legyintenek, ó, hát régen sem volt bevezetve mindenhova a víz, az “én nagyanyám is a kútról hordta”, vagy “nálunk is pottyantós budi volt” mégis felnőttünk, mégis itt vagyunk. Sokan még romantikusan is gondolnak vissza rá, és nem vetik össze a mostani életükkel, amiben természetesen van jelen a vezetékes víz, az angol wc, a bojler, az automata mosógép. Nem vetik össze a modern világgal, azzal a ráfordított munkával, idővel, azokkal a nehézségekkel, amit ők már fel sem vállalnának. Amit a vezetékes víz hiánya okoz.
Amikor valami “homokszem” akad a gépezetbe (és csak reménykedni tudunk, hogy nem romlik a helyzet), és valami miatt pár órára leáll a vízszolgáltatás, akkor érezzük meg, mennyire függünk ezektől a rendszerektől. Egy többnapos helyreállítást igénylő csőtörés, vagy valamilyen hosszabb távú vízminőségromlás, ami miatt lajtoskocsikkal biztosítják a lakosság vízellátását, nos, ez nagy türelmet igénylő kihívássá válik minden érintett számára. Akik pedig nem érintettek, megnézik a képeket a híradóban, de ők nem élik át. Hiszen csak egy hír…
Pedig vannak, akiknek ezzel kell együtt élniük. A lakhatási szegénység masszív hozadéka, hogy nincs a házakban vezetékes víz. Vízhez az utcákon a közkutakból, közkifolyókból juthatnak, ezzel biztosíthatják a háztartási szükségleteiket. A távolság, ahonnan vihetik, változó. A rendelkezés a települési önkormányzatok hatásköre, az ajánlás 200 m távolságot ír elő, de a gyakorlat ebben nagy eltéréseket mutat.
De inni kell, főzni kell, mosdani és mosni is kell. A lakhatási szegénységben is. A vizet hordják, mindenféle műanyag flakonban, ilyenkor, mikor ennyire meleg van, meghordják a nagyobb lavort, a kiskádakat is, hogy legyen miben megmosni napközben az arcukat, karjukat, hogy hűsíthessék magukat a családtagok.
A főzés, esti mosdás, és a mosás külön téma. Mert oda meleg víz kell, amire három megoldás kínálkozik. Az első, ha van gáztűzhely és van palack is, és azon megmelegíthetik. Ez a legköltségesebb. A másik, hogy a fatüzelésű kályhába befűtenek, és a tetején, a platnin megmelegszik a víz, megfő az étel. Ez a legkellemetlenebb, mert a nyári hőségben begyújtani, még melegebbé tenni az amúgy is felmelegedett belső teret, rémes. Ha pedig kicsit hűlne a levegő, a melegebbre beözönlő legyek teszik elviselhetetlenné a helyzetet. Ráadásul itt a fűtés nem tűzifával történik, arra még télen sem mindig telik, hanem mindenféle, most, a nyári időszakban is fellelhető dolgokkal, leginkább szeméttel, ami káros, emberre, környezetre egyaránt.
A harmadik megoldás a szabadtéri melegítés, két téglán, alá tüzelve egy lábasnak. Jól látszik az, ki használja alkalmanként ezt a megoldást, mert az edények oldala kormossá válik. És ez a használati mód hamarabb amortizálja le is a fazekakat.
Persze beköthetnék a vizet… de nézzük kicsit a költségeket. Most épp benne vagyunk ilyen folyamatokban. Az utcáról bevinni az udvarra, majd a konyhába, egy csapteleppel a vizet, eddig egy háznál 669 131 Ft-ba került. És ez nem meleg víz, nincs benne a bojler, és a kifolyó sem. Egy csap és egy mosogatótartály, alul a víz egy edénybe folyik, amit folyamatosan ürítenek. Szennyvízhálózat nincs, a szabványos derítő kialakítása újabb százezres költség lenne. Esélytelen.
Fürdőszoba, benti wc kialakítására pedig hely se nagyon van. A családok vidéken a szegregátumokban leginkább kis vályogházakban élnek, szoba, konyha, fürdőszoba csak hozzáépítéssel lenne lehetséges.
Aztán itt a kert. Évről évre folyamatosan egyre több családban sikerül megszilárdítani az önfenntartás kertgazdálkodási részét. Mentoráljuk őket, együtt örülünk a termésnek, mostmár kapnak tudást a tartósításra is. De öntözés nélkül ebben a hőségben minden kiég. A fúrt kút létrehozásának költsége, a locsolócső, a szivattyú újra több százezres költség lenne. Ráadásul itt még költségtétel az áram is, a kártyás villanyórákra rátöltött árammal takarékoskodni kell. És azt, hogy meddig jön az elért rétegből víz, nem lehet megjósolni.
Mert a talajvíz szintje nagyon alacsony. Ahol nincs folyó, csatorna, ott még az ásott kutak is, amelyek még megvannak, üresek. A közkutakról való öntözés nem lehet megoldás, hiszen ez csak a háztartási szükségletek kielégítésére szól, nem a kert öntözésére. A kiégett kertek pedig aláássák a megindult motivációt az otthoni növénytermesztés iránt, hiszen tönkre megy a termés, nem nő meg a krumpli, elszárad a felnevelt palánta.
Szóval, miközben küzdenénk a generációs szegénységben élők életminőségének javításán, próbálva fenntartható módon kezelni az egészet, a vízszegénységgel megküzdeni az egyik legnagyobb kihívás.
Hogy mit jelent ez a gyerekeknek? Nyilván, ami elérhetetlen számukra, amibe beleszületnek, az a természetes. Azt, hogy van más világ is, akkor tapasztalják meg, mikor elvisszük őket táborozni, kirándulni, olyan helyre, ahol van fürdőszoba is. Annyi történetet megéltünk már!
A hajnali négykor felkelő gyerekekről, akik mielőtt hazaindultunk, még egyszer meg akartak fürödni abban a csodálatos fürdőszobában, kádban, amit a szálláshelyen használhattunk. Vagy máskor a többszöri, teljesen indokolatlanul ismételt hajmosást, csak azért, mert most ott volt lehetőség, átélni ezt zuhannyal, meleg vízzel. Vagy azok a kislányok is mélyen belevésődtek az emlékezetünkbe, akikkel egy éjszakát tölthettünk egy hotelben, ahol lakosztályokat kaptunk, gyönyörű fürdőszobával. Ahol hosszasan fürödtek, többen is egyszerre ülve be a kádba, élvezve a habfürdőt, pancsolva, mint a kiskacsák, majd mire észrevettük, felmosták az egész fürdőszobát a saját ruhájukkal, pólójukkal feltörölve, hogy olyan szép legyen, mint amikor bejöttek…. Alig tudtuk megszárítani a ruhákat, hogy reggel felvehessék.
Aztán otthon visszazökkentek a lakhatási szegénységbe, a kútról hordott víz megszokott használatába, az egy lavorban, egymás után, egy vízből történő mosakodásba. És távoli emlékké halványodik az a másik világ, ami sokaknak természetes, ám nekik egy különleges élmény volt. A lányok pedig megtanulják, hogy szervezzék meg a háztartást a vezetékes víz nélküli házban, hogy melegítsenek vizet, hogyan mossanak, mosdassanak és főzzenek… épp úgy, ahogy az anyjuktól látták.
Átörökítve azt, amit generációk óta megélnek. A szegénységet.