Sok kommentelő megkérdőjelezi itt a munkánk értelmét. Leegyszerűsítve csak annyit fognak ebből az egészből, hogy mi mindent megcsinálunk helyettük, ők meg csak ülnek otthon, kérnek, és várnak. És, ha írok arról is, mennyire nehéz ez az egész, rögtön igazolva látják, hogy értelmetlen és fölösleges dolgokra szórom el a pénzt, időt, energiát.
Persze ennek a blognak nem az a célja, hogy az Igazgyöngy Alapítvány tevékenységét mutassa be, sokkal inkább a mélyszegénység iszonyatosan bonyolult problémáját, melyet csak azok tudnak a benne élők személyes felelősségére leegyszerűsíteni, akik messze élnek tőle, és a sztereotípiáik mögül nem is akarnak kinézni. Ők csak azt szajkózzák, hogy nem lehet, nem megy, nincs eredmény, nem így kellene, stb…egészen a kimoderált megoldási javaslatokig erősítve egymást.
Nos, most próbálok írni egy listát arról, amit problématérképnek hívunk, ahol már sikerült beavatkozási pontot kialakítanunk, és ahol már vannak eredményeink is. Nem azért persze, hogy a kétkedőket meggyőzzem, őket ez sem fogja. Inkább azért, mert talán tényleg időszerű összefoglalni, milyen beavatkozást milyen probléma hívott életre, és hogyan próbáljuk ezt stratégiába rendezni.
Alapvető szabály, hogy a szegregátumban nem köztelező a velünk való együttműködés, de segítséget csak az várhat tőlünk, aki maga is segít nekünk a falu élhetőbbé tételében. A szabályokat mindig a helyi közösséggel együtt alakítjuk ki.
A modellünk három fontos elemből áll.
Az első az oktatás. Ami a legfontosabb, hiszen abban bízhatunk, hogy a gyerekek képesek lesznek megtörni az ördögi kört. Ebben van az alapítványnak egy alapfokú művészeti iskolája, melynek módszertanát sokfelé kérik és használják itthon, a határon túli magyar iskolákban, és egyre növekvő nemzetközi érdeklődés is van iránta. (Évente ötszáznál több elismerést kapnak a tanítványaink a hazai és nemzetközi gyermekrajzpályázatokról, versenyekről.) Innen indul a gyerekek fejlesztése, a művészeti tevékenységből, és kapcsolunk hozzá mindent, amit csak bírunk. Vannak tanoda jellegű tevékenységeink, korrepetálások, társasjáték-pedagógia, online tanulástámogatás, skype korrepetálás, és persze tanszeradományok, iskolai költségek befizetése (ballagó fotó, mikuláscsomag, stb.) kirándulások, táborozások, szabadidős foglalkozások, identitásfejlesztő programok. Segítünk pszichológussal, fejlesztő pedagógussal. Ösztöndíjprogramunk sikeresen hat a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekekre, megakadályozva azt, hogy a nyomor beszívja azokat, akik akarnak és tehetségesek. Mindez, és persze a családi, közösségi támogatás kialakítása lassan, de mérhető eredményekkel vezeti a gyerekeket az integráció és egy jobb jövő felé. Kevesebb a bukás, több problémát tudunk még csírájában elfojtani, megoldani. Javulnak a tanulmányi eredmények. Kisebb a lemorzsolódás. Nálunk a gyerekek többnyire remekül működnek, és próbáljuk ezt a hatást kiterjeszteni az általános iskoláikra is. Ami nehezíti, az hogy az általános iskolai pedagógusok sokszor teljesen más szemlélettel próbálkoznak, néha inkább ellenünk, mint velünk.
A második rész a legkiterjedtebb. Ez a családgondozás-közösségfejlesztés területe. Azt hiszem, itt egy blog terjedelme nem lenne elég, így a teljesség igénye nélkül, csak felsorolásszerűen írok.
Krízishelyzetek elhárítása: gyógyszerkiváltás a gyerekeknek (hatására kevesebben kerülnek kórházba), élelmiszerosztás (kisebb a kriminalizálódás), használt ruha, cipő, bútor, játék adományozása ( megfelelőbb ruházat, lakhatás), villanyóra-visszakötési program (kártyás villanyórák felszerelése), lakhatás javítása (nem nekik, hanem velük!), hivatali ügyintézés, egészségügyi szolgáltatások elérésének segítése (amit a rendszer nem tud megoldani), segítség temetéskor, baba születésekor, előre nem látható helyzetekben. Segítünk a tudatos családtervezésben, fogamzásgátlóhoz való hozzájutással. Nem segítünk bűnesethez kapcsolódó ügyintézésben, büntetésben (sőt, ezek az esetek az együttműködés felfüggesztését vonják maguk után).
Ebben az elemben van az önfenntartás fejlesztése is, kertprogrammal, saját és közösségi kerttel, biobrikett készítéssel, és a most induló ól-építéssel is.( Egyre több család kapcsolódik be ezekbe.) Segítjük az eseti gondnokságot, ahol nincs más megoldás. Küzdünk az uzsora, a kamatos pénz, a felírásra vásárlás, a csicska-sors ellen. És minden olyan ellen, ami a bűn felé keresi a megélhetést, legyen az prostitúció, vagy lopás. (A kezdetekhez képest ez jelentősen mérséklődött.)
A tudásátadásra annyi elemet próbálunk, amennyit csak lehet. (Ezeknek a lehetősége ma nincs meg a települések életében, vagy nem érik el ezt a társadalmi csoportot.) Van alapkészségek megerősítésére irányuló tanfolyamunk, részben az analfabetizmus felszámolására, részben a középiskola felé. Segítjük a magántanulókat. Alapvető számítástechnikai ismereteket is adunk át, hogy az általunk létrehozott internetes pontot tudják használni. Van főző, háztartási ismereteket átadó programunk, baba-mama klubunk, hogy a három év alattiak a fiatal anyukákkal együtt fejlődhessenek. A közösségi programokon mindent érintünk, az állampolgári ismeretektől a tudatos családtervezésig, a kommunikációtól a higiéniáig, a tánc, zene örömétől a horgászatig, az állatok szeretetétől a környezet értékeiig, próbáljuk megértetni a helyünket a szűkebb és tágabb világban. Sok vendéget, önkéntest kapunk, akik tudásukkal, jelenlétükkel segítenek megtapasztalni az integrációt, pozitív légkörben. Visszük kirándulni a felnőtteket is. Múzeumba, állatkertbe, olyan helyekre, ahol sosem jártak. Van beszélgetős teaházunk, kis könyvtárunk, folyóirat olvasónk, családi fotózásunk, próbálunk annyi közösségi élményt nyújtani, amennyit csak lehet. Mindezek hatására ma már jobb a légkör a faluban, kevesebb az agresszív jelenet, néhány családi cirkusz kivételével mérséklődött a rendőrségi beavatkozást igénylő eset. A rendezvényeinken, ahol egyszerre 20-70 fő van jelen, ott ülnek a cigányok és a nem cigányok is. Lassan mindenkit elérünk valahogy. Szűnik a gyűlölködés, alakul a közösség.
Még ezen az elemen belül van a munkahelyteremtés szándéka is. “Szuno” kézműves projektünk a nőknek ad munkát, a „Gyöngyházban” működő asztalosműhely a férfiaknak. A közösségi kertben nyáron gyógynövénytermesztést tervezünk, hamarosan veszünk egy használt traktort is. Jelenleg hét helyi munkatársunk van. Sokuknak ez az első munkahelye. Az ő csapattá szervezésükre külön ügyelünk, munkanaplót vezetnek, hetente összeülünk értékelni, megbeszélni a „merre tovább?” kérdéseit. Folyamatosan egyeztetünk, próbálva megértetni velük olyan fogalmakat, mint felelősség, egységes kiállás, együttműködés, belső és külső kommunikáció. A tudásátadás pedig kölcsönös. Mert mi, nem cigányként, nem a szegregátumban élőként nem tudhatjuk azt, amit ők. Csak együttes tudásból lehet jó lépcsőfok, következő láncszem.
És ott van a harmadik elem. Mert az nem normális, hogy ennyi rést egy civil szervezet fedjen le, miközben egy állami rendszer működik itt is. A mi munkánk őket is segíti, de az együttműködés ma nem működő fogalom. Sokat küzdöttünk és küzdünk ezért is. Hogy kölcsönösen segítsük egymást. Megértjük, amit meg lehet, hogy nincs elég pénz, idő, hogy az adminisztráció helyébe lép a problémamegoldásnak, hogy ebben a rosszul működő rendszerben nekik sem egyszerű. És ők is emberek, családi és megélhetési problémákkal. Amit kevésbé tolerálunk, azok inkább az emberi gyarlóságok, a rasszizmus, a hatalmaskodás, az empátia hiánya. Szeretnénk, hogy ők is mosolyogjanak néha. Ma a kapcsolatrendszerünk már lefedi a teljes intézményi struktúrát, változó szintű együttműködésekkel az óvodáktól, iskoláktól a családsegítőkig, gyámhivatalokig, az egészségügyi hálózattól a rendőrségig, a polgármesteri hivataloktól a munkaügyi központokig, a civil szervezetektől az egyházakig.
Hm…tudtam, hogy hosszú lesz, ha végig akarom venni, mennyi mindent csinálunk. És milyen sok dologról nem írtam még!
Meggyőződésem, hogy nem megy másképp. Csak, ha ezt az egészet időben és térben is rendszerben szemléljük, és alakítjuk. Működőképes közösséggé, a lehetőségeikkel élni tudó, együttműködni képes családokká és intézményekké. Amiben nem lesz gond, ki cigány, és ki nem.
A probléma óriásivá duzzadt. Nagyon hosszú ideig hagytuk érintetlenül. Kapkodva próbáltuk kormányokon át, hol itt, hol ott, volt, hogy sehol.
Alapítványunk jelenleg 13 faluban dolgozik több elemmel, egyben pedig az egész modellt fejlesztjük. A modell pedig vitathatatlanul eredményes. A legfontosabb számunkra az, hogy ezt a helyiek is érzik.
