Azt már megszoktuk, hogy a nyomor szülte viszonyokban nem igazán lehet tisztán látni. Régóta gondoljuk, hogy csak az a biztos, amit mi látunk, hallunk, bár néha az sem tuti. A nyomorúságban az lett a legfontosabb szabály, hogy pénzhez jussanak. És ebben a játékszabályok már régen nem azok mentén az utak mentén szerveződnek, amelyek a tisztesség felé mutatnak.
Becsületesség, szolidaritás, segítségnyújtás itt ismeretlen fogalmak lettek. Sajnos, ez lassan minden közösségben jellemző lesz, elfogadható indokai mindenkinek vannak, mindenre van példa olyan körökből is, ahol a példaadás, a makulátlan jellem elvárható lenne. És ha ott lehet, itt miért ne? Hiszen ki ad ma pozitív mintát? Ráadásul úgy, hogy abból meg is él? És egyáltalán az a pozitív minta kinek a mintája? Ő úgy él vajon, ahogy azt tőlük elvárja? Egyre zavarosabb a világ, és mindez torzítja a megítélést, a viszonyulásokat mindenhol.
A Hankiss Elemér felállította gondolatpárokon sokat gondolkodom, nemcsak mint pedagógus, de mint a szegregátumokban, cigány közösségekkel dolgozó is. Próbálom figyelni, hogy az általa felvetett hagyományos európai és a modern kor értékrendje közötti ellentmondások hogyan magyaráznak meg jelenségeket a többségi és a kisebbségi lét megélései és megítélései között.
Mert az világos, hogy ezekkel a problémákkal mi, a többségi csoportban élők is szembesülünk. Igaz, ezt a magunk körein belül nehezebben vesszük észre. Sokkal markánsabban látják viszont sokan bennük, a mélyszegénységben élőkben, pláne a cigányokban ezeket az ellentmondásokat. Az ítélet könnyen kimondatik: ők nem akarnak európai módon élni. Nem akarják azt, amit minden kultúrált európai, hiszen nem akarnak takarékoskodni, beosztani, nem korlátozzák a vágyaikat, nem teljesítik a kötelességeiket, stb…
Csak pár példa az említett gondolatpárokból, hogy értetőbb legyek: a hagyományos értékrend szerint, amit tanít az iskola is, és ugye minden felelősséget vállaló ember ezt vallja: élj takarékosan! Míg a világ ma arról szól, a számukra is elérhető információforrásokból és a többségi társadalomból is ez folyik: fogyassz! Tanítjuk, elvárjuk: becsüld meg amid van! Ugyanakkor a kor szellemisége mondja: szerezz minél többet! (Erre emlékeztet a sokat emlegetett mondat is, „akinek semmije sincs, annyit is ér”.) A – légy becsületes! és – légy sikeres! ellentmondása pedig sajnálatos hozadéka lett a mai világnak. (A tisztes szegénység: erény! – A gazdagság az igazi siker!)
Lehet bogarászni az ellentétpárok között, és átgondolni saját életünket, és kimondott ítéleteinket. Én úgy érzékelem, hogy ezek az ellentmondások feszítik a mindennapokat, mindannyiunkét, ám könnyen megfogalmazott vádként jelennek meg a mélyszegénységben élők felé, miközben azok, akik ezeket megfogalmazzák, éppúgy ennek a béklyójában vergődnek.
Persze ezek az elméleti fejtegetések csak a nap végén jutnak az eszembe. Nap közben meg kellene érteni a történéseket, átlátni az információkat, bizalmat adni és kapni, hinni tudni.
Ami néha pokolian nehéz. Elhiggyem azt, hogy tényleg árulják a lányt, vagy sem, megértsem, miért a mobiltelefon a legfontosabb, ha pénzhez jutnak, miért kell szakadt cipőben engedni a gyereket az iskolába abból a családból is, ahol kocsi van, vagy mi van a hűtőben befagyasztott hat csomag hús és kötelezően megmutatott liszt és olaj mellett is csak krumplit evő gyerekekkel.
Mert ezeket a legnehezebb átlátni, megérteni, és ennek tükrében adekvát megoldásokat kitalálni.
Nemrég, amikor egy ház ledőlt, és fedél kellett volna sürgősen egy család feje fölé, a családfő elárulta nekem, hogy pár hónappal előtte nagy hülyeséget csinált. Mert hirtelen kellett 80 ezer Ft, egy öreg autóra, és aláírt egy papírt, hogy három hónapra lemond a házáról, aztán majd visszakapja. De becsapták, és az állami gondozottként életkezdési támogatásból vett ház tulajdonjogát sosem kapta vissza. Aztán, ahogy elkezdtem érdeklődni, kiderült, nem egyedül van ezzel. Családok sokasága ment bele errefelé ebbe a „remek” üzletbe, amit az egyik falu Roma Kisebbségi Önkormányzatának vezetője hozott, azonnali kifizetéssel, ügyvéddel. Persze először nem értettem, mi ebben az üzlet. A szálak messzire vezetnek…talán kölcsönök felvétele? Spekuláció? Nyilván nem a házak valós értéke hozta ide őket. És a tömegesség jelzi, valakik nagy üzletet csináltak vele…miközben földönfutókká tették a felelőtlenül döntő családok sorát. Akik még ugyan a házaikban élnek, de már nem tulajdonosok.
A modern világ értékrendje jellemzően a pénzről szól. Ez szervezi azoknak az életét is, akiknek van, és azoknak is, akiknek nincs. Ebben egyformák vagyunk. Csak a megítéléseink különbözőek.
Persze gondolkodom azon is, segíthet e ezen az erkölcstan oktatás bevezetése? Az iskola, amelynek látens tanterve, éppúgy zavaros, ellentmondásos…. nem hiszem.
Fogalmam sincs, mi a megoldás. És attól tartok ezzel nem vagyok egyedül. De vajon gondolkodunk e rajta elegen?
