Ezzel kínlódok mostanában a legtöbbet…. Az üzleti tervekkel, értékesítési rendszerrel. Nyilván egyrészt, mert tudásom sincs elég rá, ugyanakkor a munkánkban a termelést és eladást nélkülözhetetlennek érzem, részben pedig azért, mert azt sem látom igazán, milyennek kellene lennie egy fenntartható társadalmi vállalkozásnak. Pláne egy olyannak, ami a generációk óta mélyszegénységben élőkkel...
Alapítványunk többféle nemzetközi hálózatnak is tagja, ami több dolog miatt is fontos. Egyrészt, mert a munkánkat nemzetközi kontextusban is segít elhelyezni, másrészt, mert más országok civil szervezeteinek tapasztalatait megismerni, összevetni a mienkkel, nagyon tanulságos. Adhat megerősítést, és új nézőpontokat, ötleteket, inspirációkat...
Mindig találok ilyet. Amiket görgetünk, mert valahogy jól hangzik, elméletileg mindenképp, de ha közelről megnézzük, látszik,csak egy frázis, mögöttes tartalom nélkül. A mondat mögött ugyanis nincs tevékenység, vagy, ha van is, hatástalan...
Azt az esélyteremtő modellt, amit fejlesztünk, csak egyetlen faluban tudjuk minden elemében vinni, ez a „pilot”, itt próbáljuk felépíteni, és a sikeres elemeit bevezetni más településeken is. Jó ez így, hiszen engedi a települési arculatra, problématérképre való igazítást, és segít az általános keretet tisztábban...
Valamikor sok évvel ezelőtt találkoztam Ancsel Éva mondatával: “Nézz hosszan egy gyermekarcra, és látni fogod: ha van sors, hát nagyon korán elkezdődik.” Már akkor nagyon megérintett, ha jól emlékszem, egy fekete-fehér fotó mellé írták oda, egy néger kisgyerek háttérbe beleolvadó arcához, akinek hatalmas, kétségbeesett szemei tartották fogva a tekintetet. Nem...
Nem egyszerű egy településen a legszegényebbeket, legproblémásabbakat segítő civil szervezetek és a polgármesterek viszonya. Írhatnék önkormányzatot, testületet, hivatalt is, de úgy tapasztalom, szinte mindig a polgármester viszonyulásán múlik minden. Amit ő támogat, azt mindenki szereti körülötte, amit ő utál, azt mindenki utálja. (Az ügyesek ezt képesek ötévenként váltogatni is.) Na...
Mondja nekem valaki a héten, milyen sokféle technikája van annak, hogy egy civil szervezet fennmaradjon, és együttműködjön a mindenkor regnáló hatalommal. Aki jól csinálja, annak sikerül pl. bevonni őket, érdekeltté tenni a szervezet munkájában, és akkor már nem fogják piszkálni. És én biztosan jól csinálom, ha már 15 éves az...
A mélyszegénységben élők amúgy is nehéz élethelyzetét csak tovább nehezíti, ha pszichiátriai kezelés alatt álló van a családban. Ahol gyerek is van, ott még borzasztóbb a helyzet. A kis helyre szoruló népes család, a szegénységből adódó konfliktushelyzetek az épeket is próbatétel elé állítják, hát még azt, akinek betegsége miatt különösen...
A nyár különösen fontos a gyerekekkel végzett munkánkban. Évek óta tartó következetes munkával elértük, hogy fontos lett számukra a nyári tábor. Motiváló. Lehetőség egy olyan élményre, amiért érdemes küzdeni. Olyan, amit ők, a szegregátumból sosem érnének el.Most már értik, elhiszik, tudják, hogy akik igyekeznek a tanulásban, nem buknak meg, és...