Címke: mélyszegénység

Próbálom visszakeresni magamban, mikor volt az első eset, hogy elkezdtem írni erről az egészről. Az biztos, hogy még 2009-ben… talán akkor indult az Esélyegyenlőségi Napló az osztályfőnökök honlapján, utána meg ez a blog, a Nyomorszéle, akkor még az FN-en. Persze volt korábban is, hogy írtam, pedagógiai tartalmú kötetekbe, újságokba. De...

Tovább olvasom

Nézem a híradásokban a Lungo Drom kongresszusáról mutatott képeket, hallgatom az ott elhangzott mondatokat, botránymentes és tiszta kezű vezetésről beszélnek, és arról, hogy minden vád, amit az ellenzék gerjeszt, alaptalan. Mondjuk ezen nem csodálkoztam, ma már lassan semmin, ami a döntéshozók részéről elhangzik, ám az egyik riporter elcsípett egy résztvevőt...

Tovább olvasom

A segítő szakmában alap, hogy az ember ne várjon hálát. Ha ezt várjuk, hamar a kiégés útján találjuk magunkat. De elgondolkodtam kicsit ezen…. mert azért nem egyszerű kérdés ez...

Tovább olvasom

Ha új emberek közé kerülök, főleg, ha azok közé, akik az üzleti világban dolgoznak, és ennek megfelelően közvetlenül nem is találkoznak a szegénységgel, a szegregátumok világával, mindig van, aki valamiféle csodabogárként néz rám. Van persze, aki egyenesen bolondnak tart, más meg valamiféle „szent” elköteleződést vél bennem felfedezni, ám abban láthatóan...

Tovább olvasom

Mindig kommunikáljuk a családok felé is, hogy krízishelyzetekben számíthatnak az alapítvány segítségére. Mástól nem nagyon várhatnak effélét, a rendszer nem alkalmas rá, maximum a közmunkák kikért fizetési előleg az, amit gyorsan megkaphatnak, a többi nehézkes, testületi, vagy bizottsági döntést igényel, minél nagyobb a település, annál hosszabb az idő, ami a...

Tovább olvasom

Ezt írta valaki most egy kommentben, egy cikknél, hogy olyan ez az egész, mintha két univerzum lenne egymás mellett. A távolságok lassan tényleg csak így...

Tovább olvasom

Ha belegondolok, milyen volt ez az év az Igazgyöngy szempontjából, azt hiszem a kettősség jellemzi. A munka, amit elkezdtünk, a generációk óta mélyszegénységben élők életének megváltoztatásáért, halad, lassan, de határozottan mutatva a változásokat.  Persze a leginkább ezt a kis faluban tudom összegezni, a modellfejlesztésünk helyszínén, a többi településen nem tudunk,...

Tovább olvasom

Amikor az alapítványnál elkezdtük ezt az egészet, eleinte a saját készleteinkből segítettünk. Ruhák, cipők, iskolaszerek, könyvek, játékok vándoroltak be az irodába, a tanári szekrényekbe, onnan pedig ki a családokhoz, gyerekekhez.  A készleteink hamar kimerültek, de a munkánk nyilvánosság előtti kommunikálásával párhuzamosan kezdtek segíteni mások, hamarosan raktár kellett, meg gyűjtőpontok, hogy...

Tovább olvasom

Egy ismerős gratulált tegnap az egyik kollégámnak. A kis faluban járt, ahol a legtöbbet dolgozzuk, és azt mondja, számára is érzékelhető volt a változás. Az emberek nyugodtabbak, türelmesebbek,...

Tovább olvasom

Sokszor írtam már arról, hogy milyen sokszor értetlenül hallgatom mások sikertörténeteit, mert nem tudom elképzelni, hogy az, amivel mi a legtöbbet kínlódunk, másnak hogy sikerül olyan látványosan. Eleinte szégyelltem magam: biztosan én csinálok alapvetően rosszul valamit, más jobban látja, tudja. Aztán, az évek során világossá vált: nem erről van szó....

Tovább olvasom