Címke: jövőkép

Abban azt hiszem, mindenkinek igaza van, hogy a roma integráció nem egy sikersztori. Nagyon bonyolulttá vált mára, a szegénység és a roma kérdés összecementálódott egy hatalmas problémahalmazzá, és ez a gubanc  folyamatosan növekszik. És egyre keményebb lesz. A megoldáskeresés sem egyszerűsödik a folyamatosan változó politikai döntések, függőségek, korrupciós hatások, és...

Tovább olvasom

Ebben a munkában, amit a generációs szegénységben élő gyermekekért, családokért végzünk, nagyon izgalmas, hogy egy állandóan változó társadalmi közegben kell dolgozni, változó hatások között, melyek hol erősebben, hol gyengébben, de befolyásolnak...

Tovább olvasom

Nemrég beszéltem egy zálogházat üzemeltetővel, aki mondta nekem, hogy az ügyfeleik 90%-a roma. Igaz, egy leszakadó térségben, ahol a lakosság arányában is nagyobb a képviseletük, meg a szegénységben is, ez azért talán nem...

Tovább olvasom

Azt hiszem, a személyes oldaláról nézve ezt, ez a legnehezebb. Azt még könnyen ki lehet alakítani, hogy meghatározzuk közösen a célokat, az odavezető utat körvonalazzuk, messzire nézzünk előre, és bízzunk abban, hogy a befektetett munkánk végül sikeres lesz. Szóval, az ügy megoldásába vetett hit, az önmagunkban bízás elengedhetetlen, és viszonylag...

Tovább olvasom

Azt hiszem, az elmúlt évek szociál- és oktatáspolitikájában az egymást erősítő negatív hatások mostanra teremtettek olyan helyzetet, amiben kimondható: az iskolákon belül megoldhatatlan, kezelhetetlen lett egy problémahalmaz, ami egyre több gyerekben csúcsosodik...

Tovább olvasom

A kríziskezelés nehéz dolog, sokszor írtam már róla itt is, mennyire hajszálvékony határon egyensúlyoz az ember, mert a gyereket nem hagyhatja bajban, ő nem tehet semmiről, ám a szimpla segítség könnyen erősítheti tovább a „tanult tehetetlenség” érzését. Amikor teljesen logikusan a kérés teljesítése azt az üzenetet hordozza: kérj, és adnak....

Tovább olvasom

A főállású anyaság mintáját követő fiatalasszonyok között sokan nevelik egyedül a gyerekeiket. Van, akinek sosem volt tartós kapcsolata, mást évek után hagyott ott a párja, gyerekestől, no meg vannak, akik csak átmenetileg vannak egyedül, mert börtönben van a gyerekeik apja. Minden sors egyedi, más a szocializáció, a problémahalmaz is más,...

Tovább olvasom

Írja nekem a héten egy kedves, jó szándékú, ám az egészet nehezen értő támogató, hogy kitalált valamit, aminek az a célja, hogy a gyerekeket rádöbbentse, tanulniuk kell. És ehhez szerinte az jó út, ha olyan közegbe visszük őket, kirándulni, ahol látják, máshogy élnek gyerekek, családok. És akkor, ott, majd...

Tovább olvasom

A szegregátumokban azért nehéz bármit elindítani, ami kifelé vezet a problémából, mert nincs  közösség, és így nincsenek közösségi szabályok sem. A megélhetésért folytatott állandó küzdelem és a tudatlanság szétzilált mindent, sajátos értékrendet és hierarchiákat teremtett, és ezek nem az integráció irányába...

Tovább olvasom

A legtöbb erejét vesztett, reménytelen kistelepülésen, a településtől leszakadó utcákban, zömében szegregátumban élő család nem alkot már közösséget és nem képes kitermelni magából olyan embert, aki változást hozhat. A szülők tanulatlanok, a hivataltól („tanácsházától”) függésben élve szocializálódtak, ott mondják meg, mit kell csinálni, és hogyan. A miérteken nekik nem kell...

Tovább olvasom