Címke: generációs szegénység

Azt pontosan tudom, nekem is mekkora küzdelem volt magammal az elején, mire el tudtam engedni azt a viszonyulást, amivel egy másfajta szocializációval megjelentem ebben az egészben. Elég sok kudarc vitt odáig, hogy megértsem: nem annyi, hogy megmondjuk, mert felismertük, mit kellene másképp tenniük… Hogy pl. ki kellene takarítani, meg kellene...

Tovább olvasom

Az Igazgyöngy az első pillanattól kezdve közösségfejlesztési fókusszal dolgozik. Ahol nincs közösség, nincsenek közösségi szabályok, ott az egyéni túlélés sajátos viszonyokat teremt. Sajátos hierarchiát, ami még inkább bezárja a változás lehetőségét a családok számára. Az egyetlen fontosság a nyomorúságban az, hogy kinek, mi és mennyi van, ebbe szűkül bele a...

Tovább olvasom

A szegénységnek sokféle szintje van. A szegénység miatti kirekesztődés is többféle mértékben tapasztalható meg. És így az esélytelenség is változó...

Tovább olvasom

Az, hogyan lehet jól változást előidézni és támogatni az egyén viszonyulásában, a generációs szegénység elleni munka legnagyobb kihívása. Kényszerítve nem lehet, vagyis nem érdemes. A kikényszerített változásoknál ugyanis nagyon sokáig fent kellene tartani a kényszert, hogy az tartós, beépült változást hozzon, különben a kényszer megszűnésekor visszaáll az eredeti állapot. A...

Tovább olvasom

Az Igazgyöngynek, mivel az egész modell az oktatásból indul ki, mindig van egy tanév rendjéhez igazodó munkarendje… A gyerekek vannak mindig fókuszban, és a legnagyobb számban az iskolások vannak körülöttünk, így ahhoz igazodunk, szünetekkel, szabadidős programokkal és a munkatársak szabadságolásával...

Tovább olvasom

A pedagógiában a felzárkóztatás és a tehetséggondozás egyaránt meghatározó, egymást nem kizáró, sőt támogató folyamat. Ha a mai oktatást nézem, akkor azt kell, hogy mondjam, a kettő igencsak elválik egymástól, és a tehetséggondozás kap nagyobb teret, támogatást, elismerést, és ez mindenben így van, kiegészítő programokban, díjakban...

Tovább olvasom

Azt hiszem, mindannyian cipelünk gyermekkorban megélt, akkor ránk ható traumákat. Kinek több van, kinek kevesebb. Nem tudom, van-e olyan ember, akinek nincsenek ilyen dolgai, és ezért minden simán megy neki az életben, tökéletesen dönt minden helyzetben, konfliktusmentes a karrierjében és a szűkebb és tágabb kapcsolataiban is. Én -magamat is ideértve...

Tovább olvasom

Valahogy kiürült ez az egész. Kiszorítósdi megy, ki az igazi magyar és ki nem az, külföldre meg olyan kinyilatkoztatások, ami egységes nemzeti viszonyulást hangoztat, miközben az országon belül az egységesség nem létezik, sokkal inkább a naponta megerősített kettészakadás,...

Tovább olvasom

Kicsit folytatom még a szegénységről szerzett tapasztalatok megosztását. Leginkább azért, hogy érzékelhetővé tegyem, hogyan öröklődnek át viszonyulások, mert ha ezt értjük, talán jobban el tudjuk fogadni, hogy nem minden személyes döntés kérdése. Dönteni ugyanis az tud, aki előtt többféle alternatíva van, és rendelkezik azzal a világlátással, tudással, amivel különbséget tud...

Tovább olvasom

Azt, hogy a 19.századi szegénységeszmény él sokakban, a „tisztes szegénység” képe, a sorsát elfogadó, a családjáért küzdő, takarékoskodó, tiszta, dolgos, szerény, alázatos, hálás ember képe, azt régóta látom. Sokszor írtam már itt arról, hogy a 21.századi szegénység már nem ilyen, áthatja a fogyasztói társadalom, a világ változásai, és egyszerűen másképp...

Tovább olvasom